Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
4. Anyag, módszer és eredmények saját gyűjtéseinkben
30 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 4.2.3. Az Alföld 4.2.3.1. A Nagy Magyar Alföld A Nagyalföld nagyobb részére a vízszegénység jellemző, a nagy folyók itt áthaladó szakasza már szennyezett, alacsony oxigéntartalmú, ezért tegzes fajokban szegény. Éppen ezért sokáig csak alkalmi gyűjtéseket végeztünk ezen a tájon és az itt-ott fellelhető egyéb adatokat gyűjtöttük egybe (Uherkovich, Nógrádi 1990). A Körösök vízrendszerében rendszeresebben dolgoztunk (Nógrádi, Uherkovich 1996), s ugyancsak egy rövid, önálló közleményt adtunk ki a Bátorligeti TT tegzeseiről (Nógrádi et al. 1990). Viszonylag sokára jutottunk el a Szatmár-Beregi-síkra, amely az egyhangú alföldi táj után meglepően gazdag tegzes faunával szolgált (Uherkovich, NÓGRÁDI 1998). Állatföldrajzilag feltétlenül a Nagyalföld része a Gemenci Tájvédelmi Körzet, amely mára a Duna-Dráva Nemzeti Park része, itt szegényes volt a tegzes fauna (Nógrádi, Uherkovich 1999c). 4.2.3.2. A Kisalföld a Szigetközzel Ha a korábban publikált adatokat tekintjük: ez Magyarország legkevésbé ismert területe. Azonban a tényleges begyűjtött és meghatározott anyagmennyiség alapján - amelynek mintegy 98%-a a Szigetköz területéről származik a Kisalfóldön belül és mintegy 300 000 megvizsgált példányt tesz ki -, hazánk legalaposabban kutatott tájai közé tartozik. Az utóbbi időben jelent meg egy, terveink szerint hosszabb cikk-sorozat első részeként készült összefoglaló a szigetközi tegzesek faunisztikai alapvetéséről (Uherkovich, Nógrádi 2001). 4.3. A kimutatott fajok (check list) Az első magyarországi fajjegyzéket (check list) 1989-ben tettük közzé, miután már eddig is több tucat olyan fajt mutattunk ki az ország területéről, amelyről nem állt rendelkezésre korábbi információ (Uherkovich, Nógrádi 1989). Ezt követően is újabb és újabb fajok kerültek elő, amelyeket a fajok számát tovább gyarapították. Magyarországról jelenleg 210 fajt ismerünk, közülük néhánynak az előfordulása bizonyos kétségeket ébreszthet bennünk, míg más, korábban közölt, de bizonyítópéldánnyal nem rendelkező fajt kihagytunk a jegyzékből. A fajok ilyen „megszűrése” meglehetősen kényes kérdés, hiszen nem egy esetben revideálnunk kellett egyes hibás meghatározásokat - beleértve saját korábbi tévedéseinket is - más esetekben nem férhettünk hozzá a kérdéses gyűjteményhez és ezért ezeket a számunkra kétséges előfordulásokat vagy megjegyzéssel tárgyaljuk az előforduló fajok között (5.1-20. fejezet), vagy pedig az egyelőre kihagyott fajok közé helyezzük őket (5.21. fejezet). A 20 családhoz tartozó 210 faj az alábbiak szerint oszlik meg:
