Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
3. Kutatástörténet
22 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) ekkor 218 fajt számlál (KruSnik, URBANlC 2001). Horvátország faunájának a feltárása csak a kezdeteknél tart, azonban a közös magyar-horvát határszakaszon végzett gyűjtések eredményei (Nógrádi, Uherkovich 1995b, 1998, Uherkovich, Nógrádi 1992a) egyúttal a horvát faunát is gyarapítják. Lengyelországból a 2001-ben közzétett internetes lista (www.robale.pl) 260 faj előfordulását, valamint számos további, de nem bizonyított fajt sorol fel. Magyarországról jelenleg 210 fajt ismerünk (NÓGRÁDI 1998, Nógrádi, Uherkovich 1995a, Uherkovich, Nógrádi 1989). Az ország természeti viszonyaihoz képest (magashegységek hiánya, az ország nagyobb részén szegényes vagy szennyezett a vízhálózat) a kimutatott fajok száma magas. Nagybritannia'■ Újabb keletű teljes listát nem láttunk az országból. CRICHTON és Fisher (1978) cikke mindössze 109 fajról tesz említést, további fajok találhatók Crichton (1984, 1988), valamint Crichton és Fisher (1981) cikkében. Németország: Tobias és Tobias (1981, 1983, 1984), majd Klíma (1994) ad listát, az utóbbiban 304, mint biztosan kimutatott faj szerepel, továbbá néhány bizonytalan előfordulás is. Cianficconi és Moretti (1989) Olaszországból 359 fajról és 24 alfajról számol be. Ugyanők az olaszországi faunalistákat közreadó sorozat 79. részeként az 1993. évi állapotot mutatják be (Moretti, Cianficconi 1995), ebben a jegyzékben 363 faj és 30 alfaj szerepel. Az ezredfordulón CIANFICCONI (2002) már 380 faj és 30 alfaj előfordulását ismerteti ebből a rendkívül változatos faunájú országból. Ugyanakkor egyes nagyobb tájegységekkel is részletesen foglalkoznak, például Szicília tegzeseinek katalógusát adják közre, amelyben 92 taxon szerepel (Cianficconi et al. 1999). Oroszországról az újabb időkben SPURIS (1989) közölt egy több mint 700 fajból álló jegyzéket. V. D. Ivanov (2001-ben nekünk írt levele) szerint ebben több hiba volt, amelyek egy részére korábban már Levanidova (1991) is rámutatott. A szovjet utódállamokról nincs információnk, illetve egy-két esetben megkísérelték listák összeállítását, pl. Fehéroroszországról (Belaruszról). Portugália: Az első összefoglaló faunalistát Terra (1981) adja meg, később Terra és González (1984) foglalkozik a portugáliai tegzesekkel. Az újabb kutatások nyomán Terra (1994) az összes ismert portugáliai faj elterjedési térképét közli. Romániából egészen az utóbbi évekig nem jelent meg összefoglaló, csak egyes tájakról. Az első, teljesnek szánt faunalistát Ciubuc (19.93) közölte, azonban a romániai tegzes-fauna jó ismerője, L. Botosaneanu (Boto$áneanu) ezt számos pontján hamarosan bírálta és részben revideálta (Botosaneanu 1995). A kilencvenes években Újvárosi gyűjtései gyarapították ismereteinket az ország tegzeseiről, elsősorban a Keleti-Kárpátok területéről (Újvárosi et al. 1995, Újvárosi, CHi$u 1999). Skandinávia - azaz pontosabban Eszakkelet-Európa - tegzeseit Andersen és Wiberg-Larsen (1987) adta közre. Ez a 4 kontinentális ország (Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország) mellett Izland és a Faröer-szigetek tegzeseit is feltünteti, utóbbiról 19 fajt jelez. Spanyolország tegzeseit az elmúlt évtizedben Gonzalez et al. (1987) foglalta össze: 267 fajt soroltak fel a teljes Ibériai-félszigetről. Az országról számos korábbi munka jelent meg, ezek közül például Schmid (1952) nagyobb cikke tarthat számot érdeklődésre. Törökországból Malicky és Sipahiler (1984) közöl egy fajjegyzéket, majd
