Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 205 Mystacides nemzetség A három európai faj Magyarországon is él. Nőstényei nagyon hasonlítanak egymásra, páros lemezük nyélen ülő, lefelé kiszélesedő lapátok (167. ábra). A hímek könnyen elkülöníthetők. Friss állapotban az egyik faj, a M. longicornis L. harántirányú mintázatáról könnyen megismerhető. Mystacides azureus (Linnaeus, 1761) Phryganea azurea Linnaeus, 1761. Fauna Suec. Ed. 2., p. 380. 6-8 mm. Fémesen csillogó, kékesfekete tegzes, rendszerint kisebb, mint a hozzá külsőleg nagyon hasonló M. niger L. A IX. potrohszelvény alsó függeléke nagy, V-alakban kettéágazik (a másik két fajnál nem). A X. szelvény nyúlványa oldalnézetben tövétől kiszélesedik, majd elkeskenyedik, felülről csaknem tövéig bevágott, két oldala asszim- metrikus, csúcsai egymást keresztezik. A külső ivarlebeny nagy, szabálytalan alakú. A phallus kihegyesedik (166. ábra: a-d). A nőstény potrohvége felülről két kis lekerekített búbban, alulról egy kicsípett végű búbban végződik, vö. Nógrádi (1997). (167. ábra: a-c). Palearktikus faj. Nálunk északnyugaton és délnyugaton gyakori, az Északi-középhegységben igen szórványos, az Alföldnek csak peremi területein találták (Szatmár-Bereg, Fekete-Körös). (Elterjedési térkép |l7l|). Rajzása hosszan ehúzódik, már május elején megkezdődhet, csekély intenzitással még októberben is tarthat. (Rajzási diagram f73|). Mystacides longicornis (Linnaeus, 1758) Phryganea longicornis Linnaeus, 1758, Syst. Nat. Ed. 10., p. 549. 7-9 mm. Alapszíne szürkésfekete, a szárnyon három harántirányú aranysárga mezővel. A IX. potrohszelvény alsó függeléke téglalap-alakú, kétszer olyan hosszú, mint széles. A X. szelvény nyúlványa oldalnézetben tövétől kiszélesedi, majd elkeskenyedik, felülről a vége kissé kimetszett, két csúcsban végződik. A külső ivarlebenyen alul hegyes sarkantyú van. A phallus ívelten hajlott, rövid, vége nem hegyes (166. ábra: e-h). A nőstény potrohvége felülről egy középső hegyes csúcsban és két kis lekerekített búbban, alulról kétcsúcsú búbban végződik (167. ábra: d-f). Európában széles körben elterjedt, de például a Kelet- Balkánon még nem találták (Kumanski 1988). Magyarországon általánosan elterjedt és gyakori, a Nagy-Alföldön is. (Elterjedési térkép |172|). Május elejétől szeptember végéig rajzik, júniusi és augusztusi csúccsal. Növényzettel dúsan benőtt álló- és lassan folyó vizekben egyaránt megtalálható. Mystacides niger (Linnaeus, 1758) Phryganea nigra Linnaeus, 1758, Syst. Nat. Ed. 10., p. 549. 7-8 ($), -9,5 mm ($). Fémesen csillogó, kékesfekete tegzes, rendszerint kissé nagyobb, mint a hozzá külsőleg hasonló M. azureus L. A IX. potrohszelvény alsó függeléke az előző fajéhoz hasonló, de rövidebb. A X. szelvény nyúlványa oldalnézetben tövétől nagyon kiszélesedik, majd elvékonyodik, felülről majdnem a közepéig bevágott, két oldala szimmetrikus, csúcsai egymást keresztezik. A külső ivarlebeny nagy, szabálytalan alakú, alul hosszú csúcsba húzódik ki. A phallus tompa, rövid (166. ábra: i-1). A nőstény potrohvége felülről kissé szögletes, alulról csipkés peremű búbban végződik (167. ábra: g- i). Palearktikus, Európában széles körben elterjedt faj.
