Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

191

Lasiocephala nemzetség

Lasiocephala basalis (Kolenati, 1848)

Goéra basalis Kolenati, 1848, Gen. Spec. Trich., 1, p. 34, 98.

8-10 mm. A külső iverlebeny megnyúlt, közepétől két, egymás mellett futó ágra hasad. Tövén kis felálló nyúlvány. A felső lemez két, kerek lebenyből áll. A belső ivarlebeny hátramered, közepén bevágott, kissé felfelé görbül. A phallus töve vastag, vége kissé kiszélesedik és kicsípett (153. ábra: a-d). A nőstény potrohvégének felső lemeze a Lepidostoma hirtum F.-ére emlékeztet, de azénál rövidebb (153. ábra: e-g). Európában - Skandinávia kivételével - elterjedt.

Nálunk nagyon ritka faj: régebben Budapestnél, az utóbbi időben a Zselicben és Jósvafőn gyűjtötték. (Elterjedési térkép |l58{).

153. ábra. A Lasiocephala basalis (Kolenati, 1848) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c), phallusának felülnézete (d); nőstényének potrohvége oldalról (e), felülről (f) és alulról (g).

Fig. 153. Male terminal of Lasiocephala basalis (Kolenati, 1848) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view, as well as phallus dorsal view (d); female terminal lateral (e), dorsal (Í) and ventral (g) view.

5.16. Leptoceridae

Kozmopolita tegzes-család, amelynek 5 évvel ezelőtt már 1255 faját ismerték (Morse 1997), tehát a Hydroptilidák után a második legnagyobb fajszámú család. A hazai fajokat viszonylag keskeny szárnyuk (4. ábra: A-C), kisközepes-közepes méretük és igen hosszú csápjuk jellemzi, a csáp hossza akár kétszerese is lehet az elülső szárny hosszának. Álló- és folyóvízi fajok egyaránt vannak közöttük. Sok fajuk igen nagy területen elterjedt és gyakori tegzes, némelyik faj időnként nagy tömegben jelenik meg. Lárvájuk a vízi biotópok anyagforgalmában - tömegük miatt - jelentékeny szerepet játszik.