Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
180 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) többi tagjához, rendkívül gyors fajképződés során fejlődése természetesen más úton zajlott, mint a két közelrokon taxonnál. 1982 őszén fedeztük fel a Mecsekben ezt a tegzest (Nógrádi 1984b), 1983-tól a Mecsek több pontján fogtuk és egyes helyeken kifejezetten gyakorinak tűnt (Nógrádi 1985a). (Elterjedési térkép |l47|). A legkésőbben kifejlődő, télen imágó formában a legtovább előforduló faj. Rendszerint október második felében, október végén kel, rendszeresen találtuk decemberben, sőt, két enyhe télen még január elején is. Mintegy mínusz 10 °C-os hőmérsékletet még elvisel az imágó, és nem egyszer megfigyeltük hó felszínén mászkálni. (Rajzási diagram [óój). Röpképtelen, csak élőhelye, források és forráslefolyók körül mászkál, a víz közelében marad. Gyakran tartózkodik a vízparton álló növények levelein, sásokon; a vegetáció elfagyása után pedig az avaron mászkál. Rokonsági körére jellemzően sokáig marad kopulában, ez órákig vagy napokig is eltarthat. Annitella nemzetség Annitella obscurata (McLachlan, 1856) Chaetopteryx obscurata McLachlan, 1876, Rév. Syn., p. 196-197, Pl. 22, Figs. 1-6. 7-12 mm. A hím potroha VIII. szelvényén erősen szemcsézett búb van. Külső ivarlebenye széles, belül kis sarka van. A belső ivarlebeny visszahajló csúcsban végződik. A phallus vége szárnyasán kiszélesedett (143. ábra: a-c). A nőstény IX. és X. szelvényéből alakult nyúlvány oldalnézetben lehajló, keskeny bemetszéssel; felülnézetben széles, rajta két tompa búb (143. ábra: d-f). A Nyugat-Palearktikum északi és középső részeinek nagy területein elterjedt, egészen Szibériáig. A környező magasabb hegyvidékeken, így Szlovákiában is helyenként tömeges, a mérsékeltebben vagy közepesen szennyezett vizekben (pl. Sajó Rozsnyó felett) is él, határaikhoz viszonylag közel (vő. Nógrádi, Uherkovich 1987). Hazai előkerülését már vártuk az északi határ közelében, de csak újabban került elő Jósvafő környékén (Nógrádi 1992) és a Zempléni-hegységben (Nógrádi 1998, Nógrádi et al. 1999), sőt legújabban - a 2001. évben (Móra, Csabai 2002a, 2002b) - újabb helyeken gyűjtötték az Északi-középhegységben. (Elteijedési térkép [l48|). Októberben és novemberben aktív, inkább nappal rajzik; azonban néha megjelenik fényen, fénycsapdával is fogtuk.
