Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKO VICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 171 Micropterna nemzetség Az ide tartozó fajok külsőleg hasonlóak a Stenophylax-okhoz. Az öt, nálunk eddig kimutatott faj hímjei között a legfőbb különbségeket itt is a külső és belső ivarlebeny alkatában, valamint a phallus és titilator hosszának arányában és felépítésében láthatjuk. A nőstényeket leginkább a IX. potrohszelvény páros felső nyúlványának formája alapján különböztethetjük meg egymástól. Az imágók hosszabb nyári diapauzára vonulnak erdőkbe, esetleg barlangokba. Az előző nemzetséggel közeli rokonságban van, egyes szerzők szerint azzal kongenerikus (pl. Schmid 1957, Botosaneanu 1992, Morse 1997b). Mi hagyományos felfogásban, önálló nemzetségként tárgyaljuk. Micropterna caesareica Schmid, 1959 Beitr. Ént. 9, p. 798-799. Pl. 14, Gigs. 15-16. (syn.: Stenophylax caesareicus) 14-19 mm. A hím potrohának VIII. hátlemezén keresztirányban megnyúlt szemcsés, sötét mező van. Külső ivarlebenye megnyúlt, ellapult, ferdén felálló (hasonlít a M. lateralis Steph.-ére). A páros belső ivarlebeny vaskos, végeik kissé kihajtanak. A titilator jóval rövidebb, mint a phallus (vö. M. nycterobia McL.). (135. ábra: a-d). A nőstény páros felső lemeze tompán levágott, rövid, felülnézetben csaknem négyzetes (136. ábra: a, d, g). Tőlünk délkeletre (Bulgária, Kisázsia) közönséges: kelet-mediterrán elterjedésű faj. Három példányát találtuk (3 lelőhelyről) az Újhelyi-gyűjtemény revíziója során, korábban nem ismerték fel (Nógrádi 1994, 1995). A hazai példányok valószínűleg egy „populációrobbanás” és kedvező vándorlási helyzet (lásd: vándorlepkék) során vándoroltak be 1964. szeptemberében és októberében. (Elterjedési térkép Honossága csaknem kizárt, bár időszakosan, rövid időre esetleg megtelepedhet. 139J). Micropterna lateralis (Stephens, 1837) Halesus lateralis Stephens, 1837, 111. Brit. Ins., 6, p. 210. (syn.: Stenophylax lateralis) 14-19 mm. A hím potrohának VIII. hátlemezén a szemcsés, sötét mező egy megosztott, keskeny sávban borítja az anális felszín közepét. Külső ivarlebenye megnyúlt, ellapult, ferdén felálló (hasonlít a M. caesareica Schmid-ére, de rövidebb). A páros belső ivarlebeny karcsú, egyenes, felálló. A titilator jóval hosszabb, mint a phallus (vö. M. testacea Gmel.; 135. ábra: e-h). A nőstény páros felső lemeze megnyúlt, ferdén levágott, kívül lekerekített sarka van (136. ábra: b, e, h). Nyugat-palearktikus faj, a Balkánon, valamint - élőhelyek híján - a német-lengyel-orosz síkon nem él. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon igen szórványosan, a Dunántúli- és az Északi-középhegység területén sokfelé előfordul. (Elteijedési térkép jl40[). Júniusban-júliusban rajzik a legerősebben, egyes példányai októberig megtalálhatók. Micropterna nycterobia McLachlan, 1875 Rév. Syn., p. 139-140, Pl. 15, Figs. 1-6. (syn.: Stenophylaxnycterobius) 16-21 mm. A hím potrohának VIII. hátlemezén két mezőre osztott, két tompa búbban végződő szemcsés, sötét mező van. Külső ivarlebenye megnyúlt, felálló (hasonlít a M. testacea Gmel.-éré). A páros belső ivarlebeny vaskos, végein kis kihajlással, két fele szorosan egymás mellett mered hátra. A titilator rövidebb, mint a phallus, vaskos, vége felé fokozatosan keskenyedő (vö. M. cesareica Scxhmid) (135. ábra: i-1). A nőstény páros felső lemeze enyhén szétáll, széles, tompán levágott. (136. ábra: c, f, i). A Nyugat- Palearktikhm déli részén Turkesztánig elteijedt, viszont nem él a Brit-szigeteken és Skandináviában.
