Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
168 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) Stenophylax nemzetség A nemzetség mindhárom magyarországi faja nagy termetű, szürkés okkersárga faj, széles elülső és igen széles hátsó szárnyakkal. Hímjei egymáshoz nagy vonalakban hasonlítanak, a fő különbségeket a külső iverlebeny, a belső ivarlebeny és a titilator szerkezetében fedezhetjük fel (133. ábra). A nőstényeknél a különbségek kisebbek (134. ábra). A tavaszi, nyár eleji kelés után hamarosan diapauzába vonulnak, amit gyakran töltenek barlangokban, csoportosan, s általában csak szeptember második felében aktivizálódnak újra. Stenophylax meridiorientalis Malicky, 1982 Entomofauna 1 (8), p. 98-99, Pl. 1-2. (syn.: speluncarum, vibex speluncarum). Nemrég leírt faj (Malicky 1982), amelynek önállóságát Botosaneanu (1992) kétségbe vonja. Mivel a S. vibex Curt.-tői morfológiailag jól elkülöníthető és állandó bélyegekkel rendelkezik, emellett részben egymást fedő elteijedési területük van, számunkra nem kétséges faji önállósága. 19-24 mm. A hím külső ivarlebenyének csúcsi része ferdén eláll a potrohgyűrűtől, belső sarka tompán végződik. A felső ivarlebeny hátsó, behajtó részén csak egy fogszerű kiemelkedés van. A belső ivarlebeny kiünizált nyúlványainak a vége kissé széthajlik. A titilator külső oldala durván fogazott (133. ábra: b, e, h). Nősténye IX. szelvényének felső nyúlványa tompa hegyben végződik, szétáll, a kettő közötti lemez ovális (134. ábra: b, e, h). Délkelet-Európában elterjedt, a Balkánon és Kis-Ázsiában általános, a Kárpátokban délkeleten, a Kárpát-medencében inkább csak délen. Magyarországon a Dél-Dunántúlon - kiváltképp a Mecsekben és a Zselicben - gyakori; szórványosan előkerült a Bakonyból, valamint egy-két példánya az Északi-közép- hegység, sőt a Szatmár-Beregi-sík területéről is. (Elteijedési térkép |l36|). Áprilisban megjelenik, május közepén nagy számban rajzik, majd teljes nyári diapauza után szeptember és október folyamán újra rajzik. (Rajzási diagram p2\). Stenophylax permistus McLachlan, 1895 Stenophylax concentricus McLachlan, 1875, Rév. Syn., p. 114, 134-135, Pl. 14, Figs. 1-8 (nec Zetterstedt); Stenophylaxpermistus McLachlan, 1895, Ént. Monthly Mag., 31, p. 139-140. 19-24 mm. A hím külső ivarlebenyének csúcsi része tompa, alig áll el a potrohgyűrűtől, nincs sarka. A felső ivarlebeny hátsó, behajtó sarka tompa hegyben kihúzott. A belső ivarlebeny kitinizált nyúlványainak a vége hegyes, egyenletes ívben széthajlik. A titilator külső oldalán nincs fogazás, sima (133. ábra: c, f, i). Nősténye IX. szelvényének felső nyúlványa rövid, de hegyes, a kettő közötti lemez trapézalakú (134. ábra: c, f, i). Európában és Kis-Ázsiában elterjedt. Magyarország hegy- és dombvidékein általánosan elterjedt és nem ritka, számos alföldi példányát is fogták, ezek valószínűleg elkóborolt imágók voltak. (Elteijedési térkép jl37|). Április közepén kezd kelni, július elején teljes diapauzába vonul; majd ősszel - rendszerint csak szeptembertől - újra rajzik, egészen november közepéig. (Rajzási diagram |65]).
