Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

158

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

Potamophylax nemzetség

Potamophylax cingulatus (Stephens, 1837)

Halesus cingulatus Stephens, 1837, 111. Brit. Ent., 6, p. 209.

(syn.: latipennis McL. nec. Curt.)

13-20 mm. Szárnya halvány bamássziirke. viszonylag széles. A hím VIII. hátlemezének felületén nagy kiteijedésű, szemcsézett mező van. A külső ivarlebeny széles, hátra- és felfelé álló nyúlványa hosszú, kis bunkóban végződik. A felső ivarlebeny kanálszerű, a belsők felfelé, kissé szétállnak, vastagok. A phallus karcsú, csúcsán bevágott, a titilator vékony, egyszerű (123. ábra: a-c). A nőstény X. képletéből képződött potrohfüggeléke széles, két tompa csúcsa van, a IX. szelvény felső függeléke az előbbihez simul (123. ábra: d-í). Európai faj, itt minden tájon él.

A korábbi, Potamophylax latipennis Curt, (illetve ennek szinonimája, a P. stellatus Curt.) alatt közölt hazai adatok mind erre a fajra vonatkoznak (vő. Nógrádi et al. 1999). Már Botosaneanu és Malicky (1978) is felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran összekeverik ezt a két egymáshoz közelálló, de biztosan önálló fajt. A Kőszegi- és Soproni-hegységben, a Dunazugban, a Mátrában, Jósvafő környékén és a Zemplénihegységben gyűjtötték. (Elterjedési térkép jl27[). Néha már augusztusban is kikelnek egyes példányai, de nagyobb tömegei szeptemberben és októberben rajzanak.

123. ábra. A Potamophylax cingulatus (Stephens, 1837) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és hátulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (I).

Fig. 123. Male terminal of Potamophylax cingulatus (Stephens, 1837) lateral (a), dorsal (b) and caudal (c) view, female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (1) view.