Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

143

Limnephilus lunatus Curtis, 1834 Phil. Mag., 4, p. 123.

(9-)l 1-14 mm. Szárnya sárgás, a külső szegélyen sokszor holdalakú rajzolat látszik, néha - elsősorban a nőstények - akár csaknem rajzolatmentes is lehet. A hím hátsó szárnyának

2. radiális ere (R2) megvastagodott. A hím potroha IX. szelvényén szemcsézett, pigmentált dudor ugrik hátra. Külső iverlebenye kihegyesedő, de nem hosszú. Felső ivarlebenyének megnyúlt sarka behajlik. A középső ivarlebeny-pár ferdén hátrahajlik, kihegyesedik. Csaknem Y-alakban szétágazó végű titilatorának ágvégeit hosszú serték fedik (108. ábra: a-c). A nőstény X. szelvényéből alakult csőszerű képlet látható része rombuszalakú, alul, felül és oldalt egy-egy mély bevágással. A IX. szelvényből kialakult felső nyúlvány kicsi, kerekded (108. ábra: d-f). A Nyugat-Palearktikumban általánosan elterjedt, kelet felé Kis-Ázsiában és Iránban is él.

Magyarországon az egyik legelteijedtebb faj. (Elterjedési térkép [Till). Május elejétől november második feléig rajzik, aktivitása kétcsúcsú (június közepe ill. október), nyári diapauzája kevésbé mély, mint a többi Limnephilus fajnál. (Rajzási diagram lőlj).

108. ábra. A Limnephilus lunatus Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és hátulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (I).

Fig. 108. Male terminal of Limnephilus lunatus Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b) and caudal (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (I) view.