Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 129 mint az előző fajnál (95. ábra: a-c). A nőstény alsó ivari pikkelyének oldalsó lebenyei összehajtanak; a ptroh középső lebenye rövid, felülnézetben kétcsúcsú. A IX. szelvény maradványaként megjelenő oldalsó, rövid szórókkal borított kerek lemez jól látszik (95. ábra: d-g). Az Alpokban, a környező hegyvidékeken és a Kárpát-medencében él. Magyarországon a Kőszegi-hegységben, A Velencei-hegységben, a Pilis-Visegrádihegységben, a Börzsönyben, a Bükkben, a Mátrában és a Zempléni-hegységben fordul elő, ezeken a helyeken helyenként nem ritka. (Elterjedési térkép |98[). Bár vannak júniusijúliusi gyűjtési adatai is, mégis szeptemberben és októberben van fő rajzási ideje. A lárvák gyorsan folyó hegyi patakokban fejlődnek, az imágó fényre jól repül. 95. ábra. Az Ecclisopteryx madida (McLachlan, 1867) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e), alulról (f) és hátulról (g). Fig. 95. Male terminal of Ecclisopteryx madida (McLachlan, 1867) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d), dorsal (e), ventral (1) and caudal (g) view. 5.13.3. Limnephilinae alcsalád Limnephilus nemzetség Általában közepes vagy nagyközepes méretű fajokat magába foglaló család. Az elülső szárny keskeny, többnyire fajra jellemző, bár variábilis mintázattal, a hátulsó szárny színtelen vagy füstös barna, füstszürke, igen széles anális mezővel. A hazai fajok többségének jól fejlett külső, felső és belső ivarlebenyük van, és fajra jellemző a titilator alakulása is. A fajok többsége álló- vagy lassan folyó vizekben él, némelyikük a szennyezést és az eutrofizációt is jól tűri. Az imágók általában két rajzásmaximumot
