Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

114

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

80. ábra. Az Agrypnia pagetana Curtis, 1835 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d), felülről (e) és alulról (1).

Fig. 80. Male terminal of Agrypnia pagetana Curtis, 1835 lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view, female terminal lateral (d), dorsal (e) and ventral (f) view.

Agrypnia varia (Fabricius, 1793)

Phryganea varia Fabricius, 1793, Ent. Syst, 2, p. 77.

12-16 mm. Az előzőnél nagyobb, vaskosabb alkatú faj, sötéten márványozott elülső szárnnyal. Külső ivarlebenye két ízű, a harpago a coxopodit külső háronegyedén ízesül, annak disztális nyúlványán túlnyúlik. A VIII. hátlemez középen bemetszett, hátrafelé álló, erőteljes sörték szegélyezik. A phallus közel hengeres, a módosult X. szelvény részben körülveszi (81. ábra: a-c): Nősténye átlagban nagyobb és vaskosabb a hímnél, potrohánák alsó lemeze háromszög-alakú, a végén páros, kihegyesedő függelékkel, felső lemezének középső nyúlványa erősen kitines, két oldala ugyancsak nyúlványban végződik, amely az előző fajénál hegyesebb (81. ábra: d-í). Nyugat-palearktikus faj, amely Iránig nyomul kelet felé.

Nálunk jóval gyakoribb az előző fajnál (mintegy 120 ismert lehőhellyel), bár tömegesen sehol sem tenyészik. A hegyvidékeken nyári diapauzába vonuló egyedekkel lehet találkozni. (Elteijedési térkép j84j). Június elején, majd augusztus közepétől rajzik nagyobb számban, de a közbülső időszakban is előfordul.