Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Ábrahám Levente és Uherkovich Ákos: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Updated results of studies ont he butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Villány Hills, South Hungary.

334 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10 (2000) Melitaea didyma Esp., de erősen megritkult a Strymonidia és Thecla boglárka fajok száma, a Limenites reducta Staudg. és a Hipparchia semele tenebrosa Stgr. is. Végezetül megadjuk a különböző védett és veszélyeztetettségi listákon szereplő fajok táblázatos összefoglalóját (1. táblázat), ami a gerinctelen állatok - s így a lepkék ­esetében még messzemenően nem tükrözi a természeti értékek valódi értékrendjét. Összefoglalás A Villányi-hegység területén a hatvanas években kezdődött, majd 1999-ben és 2000-ben ismételten elvégzett felmérések eredményeképpen összesen 723 nagylepkefaj vált ismertté. Az egyik taxon - Polymixis rufocincta isolata Ronkay et Uherkovich ­bioszférára egyedi, endemikus, míg egy további faj (Callopistria latreillei Dup.,) Magyarországon csak itt fordul elő. Magyarországról először most közöljük az Aedia leucomelas L. előfordulását. A felsoroltakon kívül számos olyan ritkaságot mutattunk ki, amelyeknek csak nagyon kevés hazai lelőhelye vált ismertté az elmúlt évszázadban és éppen ezért igen értékesek számunkra. Állatföldrajzi szemszögből nézve különösen a hegy különleges klímájú és növényzetű délies lejtői figyelemreméltók. Itt él a legtöbb egyedi és ritka előfordulású faj. Ezek zöme szubmediterrán vagy pontomediterrán elterjedésü taxon, s mint ilyenek, a hazai fauna jellemző színező elemei. Ezzel szemben az északi oldalon a szélesebb elterjedésü, szárazabb vagy mezofil erdőkre jellemző fajok élnek, bár ott is kimutathatók ritka fajok. A különleges, egyedülálló faji összetétel, a ritka fajok sokasága indokolttá teszi, hogy a hegység még meglévő természetes vagy természetközeli területeire is kiterjesszék a védettséget, hogy ezzel a megakadályozzák a populációk kritikus méret alá csökkenését, illetve esélyt adjanak a még nem védett területeken előforduló ritkaságoknak a túlélésre. Köszönetnyilvánítás A jelenben (1998-2000) folyó kutatásokat, mint a Janus Pannonius Múzeum Természet­tudományi Osztályának programját, a KTM Központi Környezetvédelmi Alapja (majd Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat, 1-0284/98. sz.) támogatta, ezért a szerzők köszönetet mondanak. A gyűjtésekben való segítséget illetve az adatok publikálásra való átengedését köszönjük Nógrádi Sárának (Pécs), Szabóky Csabának (Budapest), Józan Zsoltnak (Mer­nye), Orsik Mihálynak (Kaposvár) és tKlaus Kempas-nak (Klempau, Németország). Ugyancsak köszönjük Nógrádi Sárának a hegység három ritka bagolylepkéjéről készült kitűnő grafikáját, amelyeket közlésre átengedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom