Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése. Bevezető a kötethez. - The flora, vegetation and fauna of the Villány Hills, South Hungary. Preface ton the volume.
DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) szettudományi Sorozatában, szinte egy időben megjelenő kötetekben mutattuk be (ÁBRAHÁM 1992, UHERKOVICH 1992). A három legalaposabban vizsgált tájvédelmi körzetből kettőt (Barcsi TK, BédaKarapancsa TK) magában foglaló Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre. Míg a többi védett terület esetében a tudományos igényű vizsgálatok a védetté nyilvánítást követően kezdődtek, és mintegy utólag igazoltunk a döntések helyességét, addig a Dráva mente - akkor még csak tervezett nemzeti park - kutatása éppen azért indult meg, hogy a védetté nyilvánítás és a nemzeti park védettségi zónáinak beosztása minél korrektebben történhessen meg. A botanikai és zoológiai kutatások szervezése ebben az időben szétvált. A Janus Pannonius Múzeum szervezésében végzett állattani vizsgálatok számos állatcsoportra kiterjedve hat éven kersztül folytak. Az első eredmények 1995-ben jelentek meg a korábban már megszokott formában (UHERKOVICH 1995). A nemzeti park deklarálását - 1996 - követően nem szűnt meg az állatvilág alapfelmérése, hiszen hatalmas területről kellett információkat, anyagokat gyűjtenünk, a további munkák eredményeit egy újabb kötetben foglaltuk össze (UHERKOVICH 1998). Tulajdonképpen még ezzel sem zárultak le a Dráva mentén végzett zoológiai felmérő munkák. A Horvátország által Novo Virje mellé tervezett drávai vízierőmű esetleges megépítése olyan környezeti változásokat hozhat magával, hogy feltétlenül szükséges az élővilág változásainak nyomonkövetése. Ez a monitorozó munka 2000-ben megkezdődött, és valószínűleg hosszú távon folyni fog, hiszen értelme csak ilyen módon van. A Duna-Dráva Nemzeti Park legkevésbé ismert részén, az egykori Gemenci Tájvédelmi Körzet területén bár folytak bizonyos botanikai és zoológiai gyűjtőmunkák, olyan eredményekről nem számolhatunk be, mint a nemzeti park többi részén. Egyes növény- és állatcsoportokról a távolabbi és a közelmúltban is jelentek meg cikkek, tanulmányok, de önálló munkák még nem. Az ország legdélebbi hegyvidéke, a Villányi-hegység mindig is érdekelte a kutatóinkat. Amint az várható volt, számos szubmediterrán jellegű növény- és állatfaj csakis itt él az országban, és általában is nagyon gazdag ilyen jellegű elemekben az élővilág. Már Kitaibel Pál is járt itt a XVIII. század legvégén és érdekes növényfajokat fedezett fel. A magyar kikerics (Colchicum hungaricum) itteni felfedezése (1867) egycsapásra az érdeklődés homlokterébe állítja a hegységet, pontosabban a Szársomlyót (más nevén Harsányi-hegyet). Ezt követően botanikusok sora keresi fel a hegyet, különösen az első világháborút követően. A jelenben is alapos botanikai vizsgálatok folynak itt: ezt a kötet 4, botanikai témájú cikke szemléletesen mutatja. A zoológusok itteni tevékenységéről az első nyomok a múlt század második feléből származnak. Számos múzeumi állatpéldányt (elsősorban rovarokat) őriznek különböző gyűjtemények már jó száz évvel ezelőttről is. Az állattani kutatások különösen az utóbbi 30 évben voltak inzenzívek, ez idő alatt sok gyűjtő megfordult itt, jelentős mennyiségű és olykor kiemelkedő tudományos értékű eredmények is születtek. A Szársomlyó endemikus bagolylepke taxonja, a Polymixis rufocincta ssp. isolata - mint bioszférára egyedi taxon - talán a leginkább figyelemre méltó tagja az itteni állatközösségnek. Nem kis részben ennek is köszönhető, hogy felfedezése óta nemcsak hivatásos kutatók, hanem amatőr gyűjtők kedvenc célpontjává vált az időközben szigorú védelem alá helyezett hegy.
