Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Horváth Győző: A Villányi-hegység peremének kisemlős faunája gyöngybagoly, Tato alba (Scop., 1769)nköpetvizsgálata alapján. - Small mammal fauna of the Villány Hills region (South Hungary), based ont he analysis of barn owl, Tyto alba (Scop., 1769) pellets.
400 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) gyöngybagoly táplálékában, mint a 90-es években (5. ábra). A saját mintáink közül ez utóbbi fajt tekintve 1985 kivételes évnek tekinthető, a 100-nál több azonosított egyed valószínűen a faj gradációs évét jelzi. A figyelembe vehető fajok alapján minden mintapárosításnál kb. 50% esetben szignifikáns G-értéket kaptunk, ami mutatja, hogy ezeknek a fajoknál lényeges előfordulási különbség volt a minták között, tehát minden párosításban kb. 50%-os a heterogenitás (4. táblázat). A szignifikancia szinteket a táblázatban *-gal jelöltük. Következtetések A Villányi-hegység mentén 1985-től végzetünk köpetgyűjtéseket, amelyek néhány évig alkalomszerűek voltak. A 90-es évek közepétől egyrészt a gyöngybagoly költöládás megtelepítésére kiépült program (Villány, Kistótfalu, Nagytótfalu, Palkonya, mint költöládás települések), másrészt a kisemlősök indirekt monitorozása céljából kiválasztott mintaterületek (mint Túrony, Csarnóta) az utóbbi években rendszeres köpetmintákat biztosítottak. Ennek alapján jelen dolgozat a térségben végzett több mint tíz éves köpetelemzések adatait foglalja össze. Ez az eredmény áttekintő képet ad a gyűjtési helyek körüli kisemlősfauna összetételéről. A kisemlősök fontos elterjedési adataival járul hozzá elsősorban Baranya megye déli területeinek eddigi faunisztikai ismereteihez, kiegészítve a megyére vonatkozó korábbi szórványos adatokat (SCHMIDT 1969, 1972, 1974, 1975), valamint a megyében már elvégzett részletesebb felméréseket is (HORVÁTH 1994, HORVÁTH és MAJER 1995). A nagyharsányi mintát külön kezeltük, hiszen több éves köpetek törmelékes anyaga volt, amely keletkezésének időintervallumát nehéz megadni. Ebben, a valószínűen több éves időszakban úgy tűnik, hogy a gyöngybagoly ezen a területen inkább csak M. arvalis-t fogyasztott és ezen kívül a Crocidura fajok vadászata volt még számottevő. Ennek alapján azt gondolnánk, hogy vagy a területen voltak nagyobb létszámban jelen ezek a zsákmány faj ok, vagy a gyöngybagoly preferálta ezeket a fajokat. A gyöngybagoly esetében számos munka ismertes, amelyek a zsákmány preferenciájával foglalkoznak (EVANS és EMLEN 1947, DERTING és CRANFORD 1989, DICKMAN et al 1991). Ez különösen a M. arvalis-nál jelenik meg, mint denzitás függő predáció és valószínű, hogy a nagyharsányi minta felgyülemlett köpetanyaga több gradációs évet is érintett. Az északi és déli összegzett minta statisztikai összehasonlítása viszont azt mutatta, hogy ha hosszabb távú köpetelemzést összesítünk, akkor a ragadozó preferenciája nem tekinthető a faunisztikai vizsgálatok szempontjából fontosnak, mivel több éves intervallumban a várható kisemlősfajok megjelennek a gyöngybagoly táplálékában és kimutathatók a területről. A villányi adataink és KRETZOI (1963) villányi adatsora között azonban már mintegy 40 év különbség van. A kimutatott kisemlősfajok nagy részénél jelentős aránybeli különbséget kaptunk, amit a homogenitás tesztek szignifikáns G-értékei bizonyítottak. Kérdés, hogy a 40 év alatt bekövetkező élőhelyváltozások valóban okoztak-e különbséget az egyes fajok előfordulási gyakoriságában. Természetesen csak egy mintahely statisztikai összehasonlításával még nem vonhatunk le ilyen következtetéseket.
