Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Majer József: Adatok a Szársomlyó (Villányi-hegység) hüllőfaunájához (Reptilia) - Data to the reptilian fauna (Reptilia) of the Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary.
374 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) 2. Erdei sikló - Elaphe l. longissima (Laurenti, 1768) A felmérési eredményeket az 4. táblázat mutatja. Ezt a fajt - az erdővel határos gerincet kivéve - nem sikerült kimutatni a déli oldalon. Lippenszky a I. gyűjtési sávval határos bokros területről említi. A nyár közepétől kezdve azonban már a gerinc mentén sem sikerült megfigyelni. 3. Vízi sikló - Natrix n. natrix Linnaeus, 1758 Mindössze egy jól kifejlett nőstényt fogtunk 1988-ban, a 2-es gyűjtési helyen (hossza: 154 cm. súlya: 560 g), a 340-es szintvonal mentén. Bár víz a közelben nincs, a vízi sikló előfordulása mégsem meglepő. Több alkalommal találkoztam a boszniai és montenegrói karszton, vizektől akár 5 km távolságra is e fajjal. 4. Rézsikló - Coronella a. austriaca Laurenti, 1768 A fenti fajjal nem találkoztunk, bár Lippenszky említi. A Vár-erdő szélén, vagy a hegy lábánál a szőlőknél előfordulhat. Gyíkok - Sauria 1. Fali gyík - Podarcis m. muralis (Laurenti, 1768) A hegyen a leggyakrabban előforduló faj, amelyet a lehető legnagyobb részletességgel vizsgáltunk, előkészítve egy jelölés-visszafogásos populációbecslés feltételeit, továbbá, felvettük a jellemző méreteit, de feljegyeztük az állatokon talált atka és kullancs élősdieket is (amelyektől egyúttal meg is szabadítottuk). A felmérési és visszafogási eredményeket az 5/a- 5/g. táblázat tartalmazza. Az adatokból képet kaphatunk az egyes egyedek állapotáról, ivari aktivitásáról és a legfontosabb testméreteiről. A megjelölt egyedekkel kapcsolatos topográfiai adatainkból arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyes egyedek mozgáskörzete nem éri el a 10 métert, a nászruhás hímek aktívabbaknak látszanak társaiknál. Az állatok viselkedésével és diszperziójával kapcsolatos méréseinket, néhány, az adatok pontosításához szükséges kísérlet elvégzése után, egy külön dolgozatban kívánjuk közreadni. A fali gyíkok minden számukra alkalmas élőhelyet hasznosítanak. Megfigyeltünk egy hímet, amelyik a szoborparkot felül körülvevő vascső kerítésoszlop egyikében lakott. A megfestett állat 14 napon át, minden reggel látható volt a cső peremén. A jelölés-visszafogási adatokból végzett különböző számításaink alapján a nyílt sziklagyep egy hektárára jutó fali gyíkok számát 2000 és 8000 közöttire becsültük. A fali gyíkok (méréseink és a hozzájuk kapcsolódó számításaink szerint) kerülni látszanak mind a zárt pusztagyepet, mind pedig a pusztafüves lejtőt. Az összesített fogási eredményeket az 5/a-5/g. táblázatokban foglaltuk Össze. 2. Zöld gyík - Lacerta v. viridis (Laurenti, 1768) A felmérési adatokat a 6. táblázat tartalmazza. A vizsgálati kvadrátban feltehetően 10-15 példány élt. Feltűnő, hogy a megfogott egyedek többsége hím volt. A jelölésvisszafogási adatok alapján a nyílt sziklagyep egy hektárára jutó zöld gyíkok számát 300 és 2800 egyed közöttire becsültük. Az elvégzett felmérések, és a hozzájuk kapcsolódó számításaink szerint feltételezhető, hogy a Szársomlyón a zöld gyíkok preferálják a nyílt
