Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Majer József: Adatok a Szársomlyó (Villányi-hegység) hüllőfaunájához (Reptilia) - Data to the reptilian fauna (Reptilia) of the Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary.

372 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) A gyíkokat vékony, kb. 1 m hosszú bot végére kötött hurokkal fogtuk meg, majd gyorsan száradó festékkel egyedi megkülönböztetésre alkalmas foltokat tettünk a hátoldalukra és a fejpajzsukra (minden fogási napon, más-más ponton, a 2. ábra szerint), így később megfogás nélkül is el tudtuk dönteni, hogy az adott gyík mikor került befogásra, és ezzel elkerültük a festés napján való visszafogást. Utolsó ujjperceinek váltakozó lecsípésével egyedi jelölést is kaptak. A munkatervben vállat Lacerta viridis és Podarcis muralis mellett a vizsgálatokat kiterjesztettük a Lacerta agilis állomány felvételezésére is, mert a Sedo-Festucetum dalmatinae növénytársulásoknak csak a kimondottan sziklás területein találtuk jelentősebb számban a P. muralis fajt, az ezt körülvevő gyepes területeken a P. muralis-t a L. agilis helyettesíteni látszott. A fali gyík a nyár közepén kevéssé aktív (3. ábra). 3. ábra. A fali gyík aktivitása az év folyamán (Nagy Péter rajza). Az eredmények értékelése Kígyók - Serpentes 1. Haragos (csíkos vagy ugró) sikló - Coluber jugularis caspius (Gmelin, 1789) A haragos sikló vizsgálatokat 2-7 fő végezte egyidejűleg. Összesen 60 felmérési napunk volt az ismertetett 4 év folyamán. Minden vizsgálati napon mindhárom sávban végeztünk felméréseket. Az eredményeket az 1-3. táblázatok mutatják. Az 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben, 3 vizsgálati helyen a 108 megfogott és megjelölt siklóból összesen mindössze 17 példányt sikerült legalább egyszer visszafogni, ismételten visszafogott példány pedig nem volt. így a kapott adatok a szokásos jelölésvisszafogáson alapuló korrekt populációbecslésre nem voltak elegendőek. A terület haragos sikló népessége augusztus második felére többnyire az észlelhetőség határáig esett vissza (1. táblázat). A létszámcsökkenés feltételezhető okai: 1. elvándorlás, 2. predáció, 3. aestiválódás?, 4. elhullás. 1. Az elvándorlásra utaló adatra nem sikerült szert tenni, mivel az egyes helyeken fogott egyedeket más mintavételi helyeken értékelhető mennyiségben nem észleltük, vagy esetleg már közben megvedlettek, és így minden jelölés elveszett.