Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Lökös László: The lichen of the Villány Mts. - A Villányi-hegység zuzmóflórája
34 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) (IL) s néhány taxon revíziója. - Studia bot. hung. VERSEGHY, K. (1994): Magyarország zuzmó10:41-61. flórájának kézikönyve. (The lichen flora of VERSEGHY, К. (1981): [Schedae] Lichenes exsiccati. Hungary). - Magyar Természettudományi Fase. III. No. 101-145. - Studia bot. hung. 15: Múzeum, Budapest, 415 pp. 49-52. A Villányi-hegység zuzmóflórája LŐKÖS László Számos hazai (Farkas Edit, Gyelnik Vilmos, Timkó György, Verseghy Klára) és külföldi (Göran Thor) lichenológus vizsgálta a Villányi-hegység (elsősorban a Szársomlyó) zuzmóflóráját. Az adatok jelentős részét több, számos publikáció tartalmazza (GYELNIK 1928, 1931«, b, 1942, RÄSÄNEN 1940, SZATALA 1927, 1930, 1939, 1948, THOR 1988, VERSEGHY 1966, 1973a, b, 1974, 1975, 1994), azonban a Villányi-hegység teljes területére vonatkozó összesítés nem született. Verseghy K. 1973-ban a Villányi-hegység zuzmó vegetációjára vonatkozó tanulmányában csak a saját és csak a Szársomlyó területén gyűjtött zuzmóit dolgozta fel, a korábbról származó anyagokat nem vette figyelembe. Mellőzte a fakérgen élő fajok vizsgálatát is, így összesen 55 (szikla- és talajlakó) fajt mutatott ki a területről. Ezt követően Kosa Géza (1983), Horváth Ferenc (1988) és Farkas Edit (1983 , 1991) szársomlyói gyűjtései érdemelnek említést, az utóbbaikból származik a területre új Peltigera lepidophora és a Thelocarpon laureri. G. Thor 1987-es gyűjtéseiből 54 zuzmó fajt sorol fel a Szársomlyóról, ebből 1 Magyarországra új {Agonimia tristicula), 12 pedig a területre. R. Marstaller mintegy 400 zuzmóadatot vett fel az 1986 és 1989 között a hegység teljes területén végzett mohacönológiai felmérésében (MARSTALLER 1993). Az idézett példányokat, melyek hollétéről a cikk nem tesz említést, ellenőrizni nem volt módomban, így Magyarországra új fajait {Lepraria crassissima, Parmelia flaventior, P. carporhizans, Peltigera membranacea, Physcia tribacia, Physconia venusta) ebben az összesítésben nem, területre új fajait {Peltigera canina, Pertusaria amara, P. pertusa, Pleurosticta acetabulum) pedig, mint megerősítésre váró adatot, zárójelben tüntettem fel. A magyarországi zuzmóflórában Verseghy már 77 fajt jelöl meg a Villányi-hegységből (VERSEGHY 1994) a Növénytár gyűjteménye alapján. Az idézett példányok hiányában hat fajt a kétesekhez soroltam. Újabban Kun András a Tenkesen, Dénes Andrea és Papp Beáta a hegység teljes területén folytattak lichenológiai gyűjtéseket [BORHIDI and DÉNES 1997, DÉNES 1999], magam pedig (Somlyay Lajos társaságában) 2000-ben jártam be részleteiben a Villányi-hegységet. Jelen dolgozatban a Villányi-hegység területéről kimutatott 181 faj mintegy 1 000 irodalmi, herbáriumi és megfigyelt adatát összesítettem. Két faj {Psorinia cartilaginea, Verrucaria bryoctona) Magyarország területére, 43 faj pedig a Villányi-hegység területére új {Acrocordia gemmata, Arthonia lapidicola, Aspicilia moenium, Bacidia fraxinea, B. rubella, Buellia disciformis, Caloplaca cerinella, C. obscurella, С polyearpa, Candelariella reflexa, Catillaria nigroclavata, Chrysothrix candelaris, Collema multipartitum, Dimerella pineti, Evernia divaricata, Hypogymnia tubulosa, Lecania cyrtella, L. fuscella, L. turicensis, Lecanora campestris, L. conizaeoides, L. expallens, L. hagenii, L. saligna, L. subcarpinea, Moelleropsis nebulosa, Peltigera lepidophora, Pertusaria flavida, Phaeophyscia endophoenicea, Physcia dubia, Placynthium subradiatum, Protoblastenia rupestris, Pseudevernia furfuracea, Psorotichia schaereri,
