Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Ábrahám Levenete: Adatok a Villányi-hegység csőrősrovar faunájához (Mecoptera) - Data to the scorpionflies fauna (Mecoptera) of the Villány Hills, South Hungary.
Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 10 341-346 Pécs, 2000 Adatok a Villányi-hegység csőrösrovar faunájához (Mecoptera) ÁBRAHÁM Levente ÁBRAHÁM L.: Data to the scorpionfly fauna (Mecoptera) of the Villány Hills, South Hungary. Abstract. In the course of 1999-2000 a faunistical investigation was carried out from a nature conservation point of view. During the field work a large amount of insect material was collected by light trap and by netting grasslands and foliage. A total of 97 specimens belonging to 4 species were taken. Unexpectedly, two Bittacus species were caught by light. Bittacus italicus is an extremely rare species in Hungary, as only three individuals have been recorded so far. Bittacus hageni is a new species in the Hungarian scorpionfly fauna. It seems to be associated with thermophilous, dry habitats. With two figures. A Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya elsősorban természetvédelmi céllal faunisztikai feltáró kutatást szervezett a Villányi-hegységben az 1999-2000. év során. E fauna feltáró munkába bekapcsolódva több rovarrend gyűjtésében és feldolgozásában vettem részt. Jelen dolgozatban a csőrös rovarok vizsgálatáról számolok be. Európában a csőrösrovarok, az egyik legkisebb faj számú rovarrendet alkotják. Hazánkban az ismert fajok száma: 8 (STEINMANN 1967). Az alacsony fajszám ellenére mégsem ismerjük a hazai faunát kielégítő módon. Ennek feltételezett oka, hogy e csoporttal foglalkozó szakember nem számíthat komoly faunisztikai eredményekre, mivel a fajok nagy része euryök és nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő. így a hazai faunaművekben a csőrösrovarokat mindig a recésszárnyúakkal együtt ismertették. Ez hasonlóan történt Európa más országában született publikációknál is. Ehhez még az is hozzájárult, hogy korábban a Mecopterákat a Neuropterákkal közeli rokon fajoknak tartották. Ma azonban tudjuk, hogy a Mecopterák a Holometaboha ősi csoportját képviselik, és a rendek külső morfológiai hasonlósága ellenére nincs közeli rokonság közöttük (WILLMANN 1989). A Villányi-hegység faunájának vizsgálata során most sem fordítottunk kitüntetett figyelmet - a fent ismertetettek miatt - a Mecopterák gyűjtésére. A Neuroptera és Lepido-ptera vizsgálatok során gyűjtött rovaranyagból válogattuk ki az alábbiakban ismertetett anyagot. Meleg estéken a Mecoptera fajok fényre is jól repülnek, de inkább nappal aktív fajok. Fű- és lombhálózással könnyen gyűjthetők. A Boreus fajok gyűjtésével nem próbálkoztunk, mivel teljesen eltérő gyűjtési technikát - pl: talajcsapdázást - igényelnek, mint az általam vizsgált rovarcsoportok. A Villányi-hegység Mecoptera faunájából eddig csak egyetlen publikált adattal rendelkeztünk: „Panorpa communis Máriagyűd 1987. aug. 23. 2$" (ÁBRAHÁM 1990). I
