Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Józan Zsolt: A Villányi-hegység fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Villány Hills, South Hungary.

JÓZAN ZS.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG FULLÁNKOS HARTYÁSSZARNYU FAUNÁJA 277 A homoklakó Sphecoidea fajok hiánya itt is jól mutatkozik. A hegységben kimutatott kaparódarazsak közt elég jelentős a hylophil fajok részesedése, különösen az északi völgyekben kimutatott fajok számottevő volta miatt. Okofaunisztikai jelleg szerint a hegység teljes faunája közelebb áll például a Boronka-melléki TK, vagy az ÉszakiBakony faunájához, és jóval nagyobb az eltérés a Balaton-Riviera vagy a Kiskunság tekintetében. Az Apoidea faunában ezzel szemben igen magas az eremophil faunaelemek részaránya. Ez némileg csökken a még ki nem mutatott tavaszi fajok figyelembe vétele esetén. A hegység igazi karakterét a déli oldalon élő fullánkos fauna adja meg. Az északi hegyoldalak és völgyek faunája tulajdonképpen megegyezik a Dunántúl dombvidékeinek faunájával. Sphecoidea fajok: Apoidea fajok: Aculeata fajok ossz.: széles eltérj edésűek holarktikus 2,7 0,4 palearktikus 21,6 15,8 18,0 nyugat-palearktikus 2,7 5,1 6,6 euroszibériai 1,3 1,2 európai eltérj edésűek európai 10,8 12,7 10,7 közép-európai 5,4 4,4 4,4 észak- és közép-európai 3,2 2,9 atlantikus 1,3 0,8 déli eltérj edésűek holomediterrán 18,9 28,9 26,3 pontomediterrán 24,4 11,4 16,0 északmediterrán 13,5 14,6 11,1 egyéb 1,3 1,6 stenoök eremophil 16,2 11,3 11,3 euryök eremophil 73,0 62,3 66,5 hipereuryök intermedier 15,1 12,5 euryök hylophil 10,8 11,3 9,7 eremophil/ hylophil arány 8,3 6,5 8,0 A csak a hegység déli oldalán (Tenkes, Szársomlyó) gyűjtött fajok százalékos megoszlása a fajok állatföldrajzi és okofaunisztikai jellege szerint A csak a hegység déli lejtőin előkerült fajok között a déli eltérj edésűek részaránya lényegesen magasabb, meghaladja az 50 %pontot. A melegkedvelő (eremophil) fajok részesedése még ennél is számottevőbb, megközelíti az összes faj háromnegyed részét. Ezen belül a meleghez kifejezetten ragaszkodó szüktürésűek (stenoök) fajok részaránya is magas, meghaladja a 10-15 %pontot. A hegység faunájának színező elemei közül kiemelkednek azok, amelyek a déli lejtők sziklagyepjeiben, lejtősztyepjeiben élnek. A méhszerű fajok közül a legjelentősebbek a Chalicodoma hungaricum, Hoplitis praestans, Dioxys cincta, Andrena hedikae és a Megachile bicoloriventris, melyek Ma-