Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

VIG К.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG LEVÉLBOGAR FAUNÁJA (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) 239 Chrysolina staphylea (Linnaeus, 1758) — Harsány [5]. — A holarktikus táj északi felében előforduló faj, amely hatalmas területeket népesít be. Magyarországon szélesen elterjedt és vizenyős réteken közönséges. Chrysolina sturmi (Westhoff, 1882) — Csarnóta, Kis-hegy, 1999. IV. 8., HS-SJ; Villányi­hgs., Tenkes, 1993. IV. 21., SzM [2]; Vokány, Gombás-hegy, 1998. IV. 21., DGy-HS-SJ. — Előfordul Közép-Európában, Délkelet-Európában és a Kaukázusban. Magyarországon mind a síkság, mind a domb- és az alacsonyabb hegyvidék száraz, füves helyein előfordul és gyakori. Chrysolina variáns (Schaller, 1783) — Villányi­hgs., Tenkes É., 2000. IV. 16., HS-SJ; 2000. IV. 20., HS-SJ [2]. — Előfordul egész Európában, keletre Szibériáig. Magyarországon a hegyvidéken Hype­п'сиги-fajokon gyakori, a síkságon ritka. Colaphus sophiae (Schaller, 1783) — Villányi­hgs., Tenkes D., 1980. VI. 5.; Villányi-hgs., Tenkes NY., 1977. IV. 30., HS. — Közép- és Kelet-Euró­pában, valamint Kis-Ázsia nyugati felében fordul elő. Hazánkban különféle keresztesvirágú növénye­ken szélesen elterjedt, esetenként a termesztett mustáron kártevőként is felléphet. Gastrophysa polygoni (Linnaeus, 1758) — Villányi-hgs., Fekete-h., 1979. XI. 3., HS; Villányi­hgs., Tenkes D., 1980. V. 20., HS-SJ [2]. — Az egész holarktikus tájban előforduló faj, amely Magyarországon is mindenütt közönséges. Táp­növényei különböző Fagopyrum- és Rumex-fajők. Gastrophysa viridula (De Geer, 1775) — Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ. — Holarktikus faj, amely napjainkra már hazánk alföldi területein is gyűjthető. Különböző Rumex- és Poly­gonum-fajokon közönséges, helyenként tömegesen is előfordul. Az emberi bolygatások hatására nitrofili­zálódó területeken burjánzó Rumex acetosa állományokon gyakori. Phaedon laevigatas (Duftschmidt, 1825) — Villányi-hgs., Tenkes NY., 1977. IV. 30., HS. — Faunaterületünkön elterjedt és gyakori faj. Hydrothassa marginella (Linnaeus, 1758) — Bisse (füzes), 1999. XI. 4., (ro), HS [2]; Bisse: Ten­kes É. (gyertyános), 1999. I. 24., (ro), HS-SJ [9]; Bisse: Tenkes ÉNY., 2000. V. 3., HS-SJ; Csarnóta: Kis-hegy (gyertyános), 1999. I. 29., (ro), HS-SJ [3]; Tenkes É., 1999. X. 22., (kro), HS. — Faunaterületünkön mind a síkság, mind a domb- és hegyvidék vizenyős helyein megtalálható, de ritkább előfordulású. Prasocuris junci (Brahm, 1790) — Harsány [10]. — Faunaterületünkön vizenyős helyeken min­denütt elterjedt és gyakori. Chrysomela cuprea Fabricius, 1775 — Villányi­hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, továbbá Szibériában. Faunaterületünkön a hegy- és dombvidéket lakja, szórványosan sokfelé megtalálható és nem ritka. Füzféléken él. Chrysomela populi Linnaeus, 1758 — Bisse (bükkös), 2000. V. 3., HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ. — A faj a palearktikus régió északi felében és az Atlasz-hegységben honos. Magyarországon fűz- (Salix spp.) és nyálféléken (Populus spp.) mindenfelé nagyon gyakori előfordulású. Chrysomela vigintipunctata (Scopoli, 1763) — Bisse (fenyves), 2000. II. 7., HS-SJ; Nagyharsány: Szársomlyó D., 2000. V. 23., HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VI. 12., HS-SJ. —• A törzsalak Közép-Európában fordul elő, Szibériában és Japánban egy-egy alfaj helyettesíti. Hazánkban mind a síkságon, mind a domb- és hegyvidéken, fiiz­féléken (Salix spp.) gyakori. Gonioctena fornicata (Brüggemann, 1873) — Nagyharsány, MéL (MTM); Nagyharsány: Szársom­lyó D., 1998. IV. 26., DGy; 1998. V. 6., DGy-HS-SJ; ? Vilany, Gr [21] (MTM); Villányi-hgs., Nagyhar­sány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM); Vókány: Gombás-hegy, 1998. IV. 21., DGy-HS-SJ; Vókány, halastavak, 1998. III. 18., DGy-HS-SJ. — Pontusi elterjedésü faj, amely hazánkban mindenütt közönséges és a lucerna (Medicago sativa) kártevőként nyilvántartott fogyasztója. Phratora vitellinae (Linnaeus, 1758) — Bisse (fenyves), 2000. II. 7., HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes É., 2000. V. 30., HS-SJ. — Holarktikus elterjedésü faj, amely hazánkban is mindenütt elterjedt és gyakori. Tápnövényei íüz- (Salix spp.) és nyárfélék (Popu~lus spp.). Galerucinae Xanthogaleruca luteola (Müller, 1766) — Bisse (bükkös), 1998. III. 21., DGy-HS-SJ [3]; Bisse: Tenkes ÉNY-i lejtő (400 m), 1999. IX. 27., NS-UÁ; Csarnóta, 1999. XI. 5., HS [6]; Csarnóta: Kis-hegy, 1999. IX. 15., HS-SJ; Csarnóta: Nagy-hegy, 2000. II. 16., HS-SJ [2]; Harsányi-h., 1979. IV. 30., UÁ [3]; Nagyharsány: Szársomlyó, 1999. IX. 14., UÁ [4]; 2000. IV. 21., UÁ; Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. III. 3., DGy-HS-SJ [2]; 1998. XI. 25., DGy­HS-SJ [3]; Villányi-hgs., Harsányi-h., 1975. IX. 22., (tes) [2], 1985. IV. 22., UÁ; Villányi-hgs., Harsányi­h. É., 1972. V. 25., HS; Vókány: Gombás-hegy, 1999. ?. 17., HS-SJ. — A palearktikus régió legnagyobb részében előfordul, egészen Közép­Ázsiáig. Hazánkban szélesen elterjedt és Ulmus campestris-en gyakori. Galerucella pusilla (Duftschmidt, 1825) — Harsányi-h., 1955. V. 27., GA. — Előfordul Európában, a volt Szovjetunió európai felének déli részén, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában. Magyar­országon a síkság és az alacsonyabb dombvidék vizenyős helyein gyakori. Lochmaea crataegi (Forster, 1771) — Villányi­hgs., Harsányi-h., 1985. IV. 22., UÁ. — Észak­Afrikától Európán át Szibériáig előforduló faj, amely Magyarországon az alacsonyabb hegy- és dombvidék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom