Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Merkl, Ottó & Sándor Horvatovich: Data to 64 beetle families (Coleoptera) from the Villány Hills, South Hungary. - Hatvannégy bogárcsalád fajai a Villányi-hegységből (Coleoptera)

212 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) Park, South Hungary. - Dunántúli Dolg. Term. history of Pytho Latreille (Coleoptera: Heterotud. Sorozat 9: 209-232. mera: Pythidae). - Mem. ent. Soc. Can. 154: 1MERKL, O. (1999): The species of 35 beetle families 104. (Coleoptera) from the Aggtelek National Park. - SLIPINSKI, S. A. & MERKL, O. (1993): KülönbözőIn: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Agg- csápú bogarak VI. Diversicornia VI. Bunkóstelek National Park, I. - Hungarian Natural csápú bogarak VIII. Clavicornia VIII. - MagyarHistory Museum, Budapest, pp. 185-200. ország Állatvilága (Fauna Hungáriáé), VIII, 16. POLLOCK, О. A. (1991): Natural history, classifi- - Akadémiai Kiadó, Budapest, 75 pp. cation, reconstructed phylogeny, and geographic Hatvannégy bogárcsalád fajai a Villányi-hegységből (Coleoptera) MERKL Ottó & HORVATOVICH Sándor A jelen dolgozat 64 bogárcsalád 362 faját sorolja fel a Villányi-hegységből, amely Magyarországon a legerősebb mediterrán hatást mutató terület. Növényföldrajzilag a Praeillyricum része, és állatvilágában is számos délies elem található. A dolgozat alapjául szolgáló bogáranyagnak nagyjából 70%-át az 1998-2000 között gyűjtött példányok teszik ki, amelyeket főleg a Janus Pannonius Múzeum munkatársai (Horvatovich Sándor, Sár József, Uherkovich Ákos), illetve a terület természetvédelmi őre (Dudás György) gyűjtöttek. Ezek a gyűjtések a Villányi-hegység 11, egymástól jól elkülönülő területén folytak (1. ábra). A fennmaradó 30% korábbi gyűjtésekből származik. Az anyag nagyobb része a Janus Pannonius Múzeum tulajdona, kisebb része a Magyar Természettudományi Múzeumban található. A legfontosabb élőhelytípusok FEKETE et al. (1997) nyomán a következők: Északi oldal: K4 = dél-dunántúli ezüsthársas-bükkösök és gyertyános-tölgyesek; K6 = törmeléklejtő-erdők, szurdokerdők és sziklai bükkösök; L2 = cseres-tölgyesek; SÍ = akácosok; S4 = erdei- és feketefenyvesek. Déli oldal: G2 = mészkedvelő nyílt sziklagyepek; H2 = sziklafüves lejtősztyeprétek; Ml = molyhos tölgyes bokorerdők; 012 = felhagyott szőlők és gyümölcsösök. A jelen dolgozat olyan családokat tárgyal, amelyek faj száma nem túl magas, viszont jelentős részük főleg korhadt fákhoz kötődő (xiloszaprób) fajokat foglal magába. Az ilyen fajok elsősorban az öreg, természetközeli erdőkből kerültek elő, mégpedig jelentős számban. Az ilyen erdőállományokat ezek alapján - a délies kitettség ű lejtők mellett - a terület legfőbb értékeinek tekinthetjük. A gyűjtött fajok közül az alábbiak faunisztikai és természetvédelmi szempontból különösen figyelemre méltóak. Onthophilus striatus (Forster, 1771) (Histeridae - Sutabogarak) - Bisse, bükkös, feketególya-fészek, 1998. IX. 23., Dudás Gy., Horvatovich S. & Sár J. -. A két gyűjtött példány az első bizonyítéka annak, hogy a faj Magyarországon madárfészkekben is él. Anthaxia funerula (Illiger, 1803) (Buprestidae - Díszbogarak) - Nagyharsány: Szársomlyó, fühálózás, 1997. V. 12., Podlussány A. - E ritka díszbogárfajnak tíznél kevesebb lelőhely ismert Magyarországról.