Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Szinetár Csaba és Lajos Lilla: A Szársomlyó pókfaunisztikai (Araneae) kutatásának eredményei. - Faunistical results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary

SZINETÁR CS. & LAJOS L.: A SZÁRSOMLYÓ PÓKFAUNISZTIKAI KUTATÁSA 133 Értékelés Jelen közlemény alapját képező gyűjtéseink során 119 pókfaj előfordulását igazoltuk a Szársomlyón. Ebből négy fajnak nem volt korábbi hazai publikált adata, de három faj esetében a közelmúltban végzett párhuzamos vizsgálatok során az ország más területein is sikerült megtalálni azokat (Atypus muralis, Linyphia tenuipalpis, Savignia sp.). LOKSA (1966) Tenkesen végzett gyűjtései során 70 faj előfordulását jelezte a Villányihegységből. Az általa közölt fajlistával összevetve, csupán 29 közös faj került elő. Loksa vizsgálatai csak a bokorerdőkre terjedtek ki, míg saját vizsgálataink elsősorban a gyepekre irányultak, ez magyarázhatja részben a viszonylag nagy eltérést mutató fajkészletet. A Tenkes és a Szársomlyó esetében közös vonásként említhető meg a Xysticus robustus jelenléte, melyet Loksa csak a Villányi-hegységben fogott, a Mecsek bokorerdőiben nem gyűjtötte (LOKSA 1966). A Mecsekre és Villányi-hegységre egyaránt jellemző közös vonás a magyar aknászpók (Nemesia pannonica) magas dominanciája. Kékesi és Segesdi szakdolgozatában a Szársomlyóról 108 pókfajt mutatott ki. Az 1995-ös, valamint 1999-2000-es gyűjtéseinkkel összevetve a közös fajok száma 51. A domináns fajok gyakoriságát illetően az eredmények hasonlóak. A két vizsgálatban a társulások reprezentáltsága eltérő volt, így részletesebb az összehasonlítás csak ennek megfelelően történhet. A továbbiakban a faunisztikai szempontból kiemelendő fajokat tárgyaljuk. Magyarország faunájára új adatok Atypus muralis Bertkau,1890 - A torzpókok családjának palearktikus elterjedésű faja. Európában Svájctól keletre ismertek előfordulásai. A három közép-európai Atypus faj közül a legritkább (WUNDERLICH 1991). A talajcsapdázás során, a nyári időszakban fogtuk öt hím példányát a hegy déli oldalán, a bokorerdő és lejtősztyepp komplexben (1999. VII. 31.). Egy további nőstény példányt egyelő gyűjtéssel (kiásással) gyűjtöttünk a csapdák helyének közelében (1999. X. 29.). Fontos megemlíteni, hogy hasonló módszerrel gyűjtöttük már a fajt a budapesti Sas-hegyen is a közelmúltban (1 nőstény 1995. VI. 21., 1 nőstény 1996. IV. 9. leg. Szinetár és Samu, nem publikált adat). Feltételezhetően az ország más területein is előfordul a faj, meglepő, hogy nem szerepel a korábbi villányi-hegységi gyűjtésekben (LOKSA 1966, KÉKESI SEGESDI 1979). Az alábbiakban még szólunk a három Atypus faj együttes előfordulásáról. Linyphia tenuipalpis Simon, 1884 - Európai elterjedésű, nagy testű vitorláspók. Megjelenésében feltűnően hasonlít a rendkívül gyakori háromszöges vitorlapókra (Linyphia triangularis (Clerck, 1757). Az ivarszervek alapján biztonsággal elkülöníthető a két faj (HEIMER és NENTWIG 1991). Kizárólag meleg és száraz nyílt társulásokban fordul elő, gyep-, és cserjeszintben. Motoros rovarszívóval (1995. IX. 15.), illetve kézi egyelő gyűjtéssel (1999. X. 29) fogtuk két nőstény példányát. Az előző fajhoz hasonlóan a budapesti Sas-hegyen szintén gyűjtöttük. Thanatus vulgaris Simon, 1870 - A holarktikus régió melegebb éghajlatú területein elterjedt faj (SZITA és SAMU 2000). Európa déli országaiban gyakori. Előkerülése várható volt. SZITA és SAMU (2000) közelmúltban megjelent közleménye alapján hazai gyűjteményben, illetve publikációban még nem szerepelt. A talajcsapdás gyűjtéseinkben viszonylag nagy példányszámban került elő. Kilenc hím példányát fogtuk a hegy déli oldalának csapdáival (1999. VII. 31.8 példány, 1999. VIII. 28. 1 példány). Egy nőstény példányát pedig motoros rovarszívóval lejtősztyeppben gyűjtöttük (2000. VI. 29.). Fon-