Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Majer J. - Buchert E. - Kóczián K: A Dráva Barcs alatti hazai szakasza holtágainak vízminősége. - Water quality assessment of backwaters of river Dráva on its Hungarian reach below Barcs
14 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) a Janus Pannonius Tudományegyetem Ökológia és Állatföldrajzi Tanszékével és a Somogy megyei Múzeum Természettudományi Osztályával (UHERKOVICH 1995). Az élő Dráva vízminőségét és a nagyobb vagy erősen szennyezett közvetlen vagy közvetett befolyóit a Környezetvédelmi Felügyelőség rendszeresen méri. Nem volt adat a holtágak, morotvatavak vízének vízkémiai állapotáról, pedig az oldott anyagok a vízi élővilág mennyiségi és minőségi összetételét alapvetően megszabják. Egyedül a Barcsi borókás vizeinek a halobitási és trofitási viszonyait vizsgálta KÁDÁR (1983). A nemzeti park határainak kitűzésekor számos víz, minden addig nem védett nagy holtág kimaradt a védettségből, bár szervesen kapcsolódnak a védett ártérhez és legalább olyan értékesek, vagy még értékesebbek, mint azok, amelyek a védett területen vannak. E vizek felmérésében kapcsolatunk van a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológia Tanszékével, ahová az MVÉA - Program keretében (Magyarországi Vizes Élőhelyek Adatbázisa - a világviszonylatban fokozottan veszélyeztetett vízterek, illetve vizenyős területek és a nemzetközi jelentőségű vadvizek védelmét szolgáló „Ramsari Egyezmény" alapján kidolgozott program) adatainkat folyamatosan eljuttatjuk. Célkitűzés A dolgozat közvetlen célja a Dráva nem védett és védett holtágai vizeinek alapállapotfelvételében elért eredmények összefoglalása, egyben háttéradatok nyújtása az élővilág kutatásához és a védetté nyilvánításhoz. A legfontosabb vízparaméterek: pH, konduktivitás, makroionok mennyisége, oldott oxigén, oxigén telítettség és fogyasztás, klorofill-a mérés mellett már megkezdtük a vizek flórája és faunája felmérését is. Ez utóbbiak még nincsenek kiértékelhető állapotban, bár már az alsóbbrendű rákokból jelent meg egy dolgozat (FORRÓ 1995), a halak és kétéltűek előfordulási adataiból is készültek publikációk (HARKA 1992, MAJER 1995). Végső célunk elegendő adat gyűjtése az egyes vizek védettsége eléréséhez és kezeléséhez. A vizsgált területek leírása A holtágak korát, keletkezését de további sorsát meghatározták a Dráván végzett folyószabályozások. BABOS és MAYER (1939) feltárta a Dráva szabályozás legkorábbi írásos forrásait, ezek bizonyítják a XVI. századi töltésépítéseket. A török hódoltság miatt a gátépítés és a vízrendezés valószínűleg szünetelt. IHRIG (1973) 1750-től számítja a Dráva és holtágai mai képét is meghatározó vízrendezési munkálatok kezdetét. BUCHBERGER (1975) részletesen ismerteti a XIX. századi nagy folyószabályozási munkálatokat, amiknek következménye a holtágak mai kialakulása. Az első írásos adat a Dráva szabályozásáról és a töltések karbantartásáról a XVI. századból való (BABOS, MAYER 1939). A török hódoltság idején az ármentesítés abbamaradt, a terület elmocsarasodott. A Dráva Somogy megyei gátjainak építése kezdetét 1750-től számítják (IHRIG 1973), a Baranya megyeiekről nincs pontos adat (BUCHBERGER, 1975). A Dráván eddig ismert legnagyobb árvíz 1827 nyarán vonult le, 18 helyen keletkezett töltésszakadás, és a víz sok községben és azok határában okozott kárt.
