Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Horváth Gy.: Kisemlős (Mammalia) faunisztikai vizsgálatok a gyöngybagoly (Tyto alba) köpetanalízise alapján a Dráva mentén (1995-1997). - The investigation of the small mammal fauna of the River Dráva Plain, based on the analysis of barn owl (Tyto alba) pellets between 1995-1997.
476 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) és a Dráva teljes baranyai szakaszát érintette. A településeket nyugati-kelet irányba vettük sorrendbe, melyek közül így az első pont a Somogy megyében található Péterhida és a köpetgyűjtések utolsó települése Tótokföldje (Old), ahol a Dráva elhagyja Magyarországot. A két szélső pont között ebben a távolságban a köpetgyűjtések 10 különböző 10x10 km 2-es UTM-négyzetet fedtek le. A rendszeres köpetgyűjtést 1995. decemberében kezdtük meg és 1996, valamint 1997-ben is a költési időszak megkezdéséig havonta felkerestük a potenciális költőhelynek számító templomtornyokat, amelyeket addig ellenőriztünk, amíg gyöngybagoly jelenlétére utaló friss köpeteket találtunk. Sajnos sem 1996-ban, sem 1997ben a vizsgált Dráva menti települések templomtornyában nem volt sikeres költés, a legtöbb esetben az április-június időszakig talált új köpetek valószínűleg pár nélkül maradt gyöngybaglyoktól származtak. Péterhida, Szentborbás (2), Kelemenliget és Tótokföldje esetében elhagyott mezőgazdasági és öreg, lakatlan épületekben gyűjtöttünk köpeteket, de a baglyok költőhelyeit nem találtuk meg. így a lelőhelyenkénti gyűjtések száma és a gyűjtött anyag mennyisége változó, amit a lelőhelyek és UTM-négyzetek sorrendjében az 1. táblázat foglal össze. A gyűjtött köpetanyag egész köpeteket, valamint sok esetben köpettörmeléket is tartalmazott. SCHMIDT (1967), Ács (1985) és ÚJHELYI (1994) munkája alapján határoztunk koponyabélyegek és fogazat alapján. A Neomys fajokat (Neomys fodiens [Pennát, 1771] és Neomys anomalus Cabrera, 1907) az alsó állkapocs koronanyúlványa magasságának mérésével különítettük el. Az Apodemus nemzetségen belül a közönséges erdeiegér {Apodemus sylvaticus [Linnaeus, 1758]), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis [Melchior, 1834]) és az aprószemű erdeiegér (Apodemus microps [Kratochvíl és Rosicky, 1952]) fajokat erdei egerek (Apodemus spp.) néven foglaltuk össze. A Mus genus hazánkban előforduló két faja, a házi egér (Mus musculus Linnaeus, 1758) és a güzüegér (Mus spicilegus Petényi, 1882) bagolyköpetekből történő elkülönítése a hazai köpetvizsgálatokban még nem terjedt el teljesen. Hazai kutatások alapján a morfometriai elkülönítésről DEMETER (1995) és DEMETER et al. (1995) munkája számol be. A két fajt a felső és az alsó zygomatikus ív aránya alapján különítettük el, ha ezek hiányoztak a koponyáról vagy csak mandibulát találtunk, akkor a genus nevet adtuk meg (Mus sp). A gyűjtőhelyekről előkerült fajok közül kiválasztottuk azt a bagolyköpetekben ritkábban, kisebb egyedszámmal megjelenő tíz fajt, melyek a hazai természetvédelmi értékelési rendszerben BÁLDI et al. (1995) munkája alapján monitoring, valamint kutatás kategóriában 10 pontot kaptak és előfordulásukat Dél-Dunántúl 10x10 km 2-es UTM térképén jelöltük. Három település - Drávasztára, Zaláta, Old (templomtorony) - kis köpetszámű mintái kivételével 17 település meghatározott fajainak összesített abundancia értékei alapján számítottuk ki az adott lelőhelyek diverzitását a Shannon-Wiener-formulával: í-I ahol Pi az i-edik faj egyedszámának aránya a mintában, S pedig a fajok száma. A diverzitás számításával párhuzamosan az egyenletességet is meghatároztuk a: J--JL InS képlet szerint, ahol H a minta diverzitása, S pedig a fajszáma (PIELOU 1975). A számításokhoz a NuCoSA 1.0 programcsomagot használtuk (TÓTMÉRÉSZ 1993, 1994),
