Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Ábrahám L.: A Leptidea reali Reissinger, 1989 (Lepidoptera: Pieridae), a hazai nappalilepke-fauna új tagja . - Leptidea reali Reissinger, 1989 a new species of the Hungarian butterfly fauna (Lepidoptera: Pieridae)

ÁBRAHÁM L.: LEPTIDEA REALI, A HAZAI NAPPALILEPKE-FAUNA ŰJ TAGJA 389 a nőstényeknél. A két fajt az ivarszervi méretarányok alapján viszont kitűnően meg lehet különböztetni, míg külső morfológiai elkülönítésük rendkívül nehézkes. A szárny alakban mutatkozó különbségek: A Leptidea realinál az elülső szárny külső szegélye egyenes, vagy gyengén konkáv, ez a tulajdonság mindkét nemre igaz. Bár ez a nőstényeken kevésbé jellegzetesen megfigyelhető bélyeg, és elsősorban az első generáción fejlődik ki erőteljesebben. Ezzel ellentétben a Leptidea sinapisrúl a szárny külső szegélye egyenes vagy lekerekített. A szárny színezetében és rajzolatában lévő különbségek: Általános jellemvonása a Leptidea realinak, hogy erősebben feketén pigmentált, mint a Leptidea sinapis, de ez csak a frissen kelt példányokon látszik. A hímeknél az elülső szárny csúcsi foltja alatti erek mentén kifejezetten feketén, a nőstények esetében még kivehetően szürkén pigmentált. Az első generációs Leptidea reali hímeknél a csúcsfoltok feketék (feketének tűnők), a folt a szegély mentén a szárnytő felé tovább terjed. A Leptidea sinapis esetében csúcsi foltok inkább szürkék, a folt a szegélymentén nem vagy csak ritkán terjed a szárnytő felé. A Leptidea reali nőstényeinél a csúcsi folt összeolvad az erek menti pigmentációval, melynek nagysága elérheti a hímeknél lévő folt nagyságát. A Leptidea sinapisnél a folt inkább szürke, erek menti csíkokból áll. A Leptidea reali esetében a második, harmadik generációs hímek nagy fekete foltúak, melyek pigmentációja szinte teljesen eléri a szárny szegélyét. A Leptidea sinapisnál a csúcsi foltok inkább a szürkébe hajlanak, a fekete színezet nem éri el a szárny szegélyt, esetleg a csúcsi folton keresztül futó erek fehérek, mintha a foltok kopottak lennének. A Leptidea reali nőstényeinél mindig van csúcsfolt, alakja kör, fekete vagy szürke szegéllyel. A Leptidea sinapis csúcsfolt nélküli vagy gyengén, világos szürkén foltozott. A hátsó szárny fonáki mintázatában is felfedezhetünk némi különbséget: A Leptidea reali tavaszi generációjának hátsó szárnyfonákán kevesebb a zöldes szürke behintés, a sötét keresztszalag majdnem teljesen hiányzik. A nyári generációban ez a bélyeg kevésbé kivehető. A Leptidea sinapis esetében viszont a keresztszalag sokkal tisztábban kivehető, amennyiben a példány eléggé pigmentált. Az eddigi megfigyelések szerint a Leptidea reali faj nőstényei elsősorban Lathyrus pratensisrc helyezik a petéiket, de hernyói fogyasztják még a Lotus corniculatus, a Vicia craccae és a Coronilla varia tápnövényeket is. Ismertté vált az a tény, hogy a Leptidea reali elsősorban a nedves mocsárréteken fordul elő nagyobb számban, olyan jellegzetes fajok mellett, mint a Maculinea teleius és a Maculinea nausithous. De természetesen ezekről a helyekről sem zárható ki a Leptidea sinapis előkerülése. Nagyobb földrajzi elterjedése még nem ismert, de feltételezhetően Európa minden országában előfordul, mivel már felbukkant Spanyolországtól Ukrajnáig, Horvátországtól Svédországig. Az általam megvizsgált példányok szerint a Kaukázusban is él. Főleg Kranjĉev - kaproncai gyűjtő - adatai alapján LORKOVIĈ (1993) a Leptidea reali ssp. melanogyne alfajt elkülöníti a törzsalaktól. Az általam említett bélyegek is erre az alfajra vonatkoznak és nem a Kelet-Pireneusokban élő törzsalakra. Gyűjteményi adatai alapján hazánkban a középhegységben és a Dunántúli-dombságon számíthatunk populációinak felbukkanására.