Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Ábrahám L. Uherkovich Á.: A Dráva mente nagylepke faunája és jellegzetes élőhelyei (Lepidoptera). - The macrolepidoptera fauna and its characteristic habitats in the Dráva Region, South Hungary (Lepidoptera)

ÁBRAHÁM L. & UHERKOVICH Â.: A DRÁVA MENTE NAGYLEPKE FAUNÁJA ÉS ÉLŐHELYEI 377 Száraz tölgyesek A száraz tölgyesek lepkéinek élőhelye alatt a cseres tölgyeseket és homoki tölgyesek lepkefaunáját foglaljuk össze. Ezt a biotóp típust nemcsak domborzatilag és talajtanilag kialakuló kisebb vízellátottság, hanem a száraz mezoklimatikus környezet következtében - ugyanúgy mint az üde tölgyesek esetében a keményfaligeterdőket és a gyertyános tölgyeseket - a nagymértékű fajhasonlóság is jellemzi a fásszárú vegetációban, pl. jellemző fafaja a kocsányos tölgy, és a gazdag, a tápnövények szempontjából szinte azonos cserjeszint. Az ilyen habitatok lepkefaunája rendkívül gazdag. Domináns fajaik gyakran nem is lombfogyasztók, hanem polifág gyepfogyasztók a jól fejlett gyepszint miatt. Területrőlterületre és időről-időre változó domináns és szubdomináns fajok a gyepfogyasztók mellett gyakran polifág, tölgyön is élő fajok közül kerülnek ki pl.: Orthosia gothica, O. incerta, Boarmia punctinalis, Biston beíularius, Lymantha dispar, Calocasia coryli, Conistra vaccinii. Emellett nagyon jelentős a monofág tölgyfogyasztók mennyisége is: Drymonia ruficomis D. querna, D. dodonea, Boarmia danieli, Ecíropis extersaria. Spatalia argentina, Cyclophora ruficilaria. A tölgyfogyasztó fajok között már jóval alacsonyabb populáció nagyságban, de szinte állandóan megjelennek a Thaumetapoea processionea, Harpyia milhauseri, Ochrostigma velitaris, Astiotes sponsa, Minucia lunarís, Eupithecia abbreviata, Béna prasinana, Griposia aprilina, Dichonia convergens fajok. A fajgazdag cserjeszint számos lepkefajnak biztosít tápnövényt: Artiora evonymaria, Angerona primaria, Ephesia fulmenia, Craniophora ligustri stb. A nappali lepkefauna a szegélytársulásokban szintén gazdag. Jellemző fajai: Strymon ilicis, S. acaciae, Callophrys rubi. A Brenthis daphne, Argynnis paphia, Mellicta athalia, Maniola jurtina, Coenonympha arcania példányszáma tömeges. Már jóval kisebb egyedszámban találjuk meg a Papilio machaon, Icphiclides podalirius, Pyronia tithonus, Brintesia circe fajokat. Annak ellenére, hogy a cseres tölgyesek hazánkban nagy területeket foglalnak el, a Dráva mentén szép állományaik az intenzív erdőgazdálkodás következtében csak kisebb foltokban maradtak meg. A homoki tölgyesek elterjedése, területe - elsősorban a belső-somogyi homokvidéknek egészen a Dráváig való lehúzódása miatt - itt nagyobb. Homoki gyepek A homoki gyepek a nemzeti park területén és azon kívül a legveszélyeztetettebb élőhely-típusnak számítanak, mivel rendkívül érzékenyek a különféle bolygatás utáni gyomosodásra, különösen a betyárkoró (Erigeron canadensis) és a parlagfű (Ambrosia elatior) jelenik meg nagy tömegben. Ezen kívül az akác évről-évre beljebb hatol a gyepek széléről, de a legnagyobb veszélyt mégis az ember tevékenysége okozza a gyepekben, ugyanis számos helyen egyszerűen erdei fenyővel beültették ezeket a kis kiterjedésű, fás vegetáció nélküli foltokat. Az említett problémák minden jellegzetes ilyen élőhelyen előfordulnak. A veszélyeztetettséget még fokozza az élőhelytípus kis foltokra történt visszahúzódása és az élőhely-megszűnés folyamatának gyorsasága, ami azt eredményezheti, hogy 10-15 év múlva ezek az élőhelyek teljesen eltűnnek. Sajnos, nagy anyagi ráfordítással, a Nagybajom melletti homoki gyepekre irányuló rekonstrukciós kísérletek is teljesen kudarcot vallottak. Nem lehet a homoki gyepekbe humuszban és gyommagvakban gazdag