Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Ábrahám L. Uherkovich Á.: A Dráva mente nagylepke faunája és jellegzetes élőhelyei (Lepidoptera). - The macrolepidoptera fauna and its characteristic habitats in the Dráva Region, South Hungary (Lepidoptera)
ABRAHAM L. & UHERKOVICH A.: A DRAVA MENTE NAGYLEPKE FAUNÁJA ÉS ÉLŐHELYEI 375 Üde tölgyesek A Dráva mentén az évi csapadék mennyiség 650-900 mm, amit hazai vonatkozásban is jelentós mennyiségűnek nevezhetünk. A klimatikus okok, a felszíndomborzati adottságok, a talajban a vízzáró rétegek helyzete és a folyó elöntési területe miatt gyakran üde tölgyes erdők képviselik nagy területen a Dráva menti szukcessziós sor klimax stádiumát egy-egy helyen. Ilyen üde erdőkhöz botanikai értelemben a keményfa ligeterdők és a nedves gyertyános-tölgyes erdőket soroljuk. A fás és a lágyszárú vegetáció tekintetében hasonlók és a párás mikroklíma, amely az ilyen termőhelyeken uralkodik, a nagylepke faunában is nagyon hasonló kvalitatív és kvantitatív viszonyokat eredményez, ámbár az élőhelyek eredete, kialakulása nem azonos. A jó vízellátottságú tölgyesek legnagyobb foltja a gyékényesi Lankóci-erdő, szép keményfa ligeterdő foltok vannak még Somogy udvarhelyen a Vecsenyei-erdőben, Bélaváron a Palinai-erdőben, Babócsánál, a péterhidai fás legelő egy részén, Potony és Tótújfalu közötti Lugi-erdőben (2. ábra). A nedves tölgyerdők faunája annak ellenére, hogy a domináns fafaj ezekben is a névadó tölgy, a tölgyfogyasztó fajok - legyenek polifágok vagy monofágok - felnevelhetek kocsányos, kocsánytalan vagy akár csertölgyön is. A cseres tölgyes erdőtípusokban azonban a mennyiségi és minőségi viszonyok eloszlásában mégis jelentős különbségeket találunk a fent említett két élőhely típushoz képest. Ezekben az erdőkben gyakran a domináns fajok nem is a tölgyhöz, vagy a gyepszinthez kötődnek, hanem a párás mikroklíma miatt ez valamelyik zuzmószövő-faj {Eilema sp.). Emellett a polifág gyepfogyasztóknak (Xestia c-nigrum, Mythimna turca, Spilosoma lutea, S. lubricipeda, Axylia putris) is nagy egyedszámú populációi élnek itt. A polifág lombfogyasztó fajok közül különösen a gyakoribb Orthosia, Conistra és Agrochola fajok képesek nagy mennyiségben fellépni a tavaszi és Őszi aszpektusban (O. gothica, O. incerta, O. stabilis, C. vaccinii). Az araszolok közül pedig a Boarmia punctinalis, Semiothisa alternaria, Colotois pennaria, Operophtera brumata. A nyári aszpektus rendkívül diverz, a személyes mintavételezések alkalmával kedvező időjárási helyzetben akár 150-200 faj is fogható egyetlen éjszakán, bár ez a számérték az utóbbi évtizedben erős csökkenésnek indult (lásd később). Bükkösök A Dráva mentén különösen kevés helyen találunk szálanként bükkfát. Állományban azonban kizárólag csak a bélavári Kerék-hegyen fordul elő a nemzeti park területén belül. Itt a belső-somogyi homokhát meredeken szakad le a Dráva felé és ezen a kb. 40 m magas homokfalon található egy szép, idős bükk állomány. Sajnos, a terület védetté nyilvánítása előtt az idős állomány felét tarra vágták, és jelenleg akác sarjerdő nő a bükkös helyén. A bükkös szélén több alkalommal gyűjtöttünk; és számos, a bükkhöz vagy a bükkhöz is kötődő jellegzetes fajt fogtunk: Aglia tau, Stauropus f agi, Elkneria padibunda, Geometra papilionoria, Drymonia melagona, Boarmia arenaria, Drepana cultraria. Emellett természetesen nagy egyedszámban fordulnak elő azok a fajok, amelyek a bükkhöz mint polifág lombfogyasztók kötődnek, pl. Cyclophora linearia. A bükkös aljnövényzetében megtalálható Corydalis fajokon a Parnassius mnemosyne szép állománya él, mely jelenleg még a kivágott bükkös helyét elfoglaló fiatal akácfák között is repült.
