Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Ábrahám L. Uherkovich Á.: A Dráva mente nagylepke faunája és jellegzetes élőhelyei (Lepidoptera). - The macrolepidoptera fauna and its characteristic habitats in the Dráva Region, South Hungary (Lepidoptera)

ÁBRAHÁM L. & UHERKOVICH Á.: A DRÁVA MENTE NAGYLEPKE FAUNÁJA ÉS ÉLŐHELYEI 373 Folyómenti puhafa-ligeterdők és bokorfüzesek A puhafa-ligeterdők és bokorfüzesek a nagy folyók mentén alakultak ki. Jellegzetességük, hogy az év egy adott részében jórészt vízzel borítottak, így az ilyen élőhelyekre jellemző lepkefajok főleg a lombkorona szintben fejlődnek. Fajösszetételükben szegényebbek, mint a keményfa-ligeterdők, de mégis a sok fűzhöz kötődő táplálékspecialista miatt, faunájuk rendkívül jellegzetes. A Dráva mentén Barcstól délre, tehát a Dráva szabályozott szakaszán zömében ez az élőhelytípus található. A somogyi Dráva szakaszon előfordulásuk domborzati okok miatt, jórészt a meder közvetlen környezetére koncentrálódik (1. ábra). Itt a nappali lepkefauna legérdekesebb tagja az Apatitra metis, mely a Dráva mentén egészen Őrtilosig feltételezhetően még azon túl is él a Dráva és a Mura mentén. Népes populációját találtuk: Vízvár, Bélavár, Babócsa, Tótújfalu, Drávasztára mellett. Ez a faj speciális élőhelyi igényei, földrajzi elterjedése miatt a Duna-Dráva NP nappali lepkefaunájának a legértékesebb, legveszélyeztetettebb tagja. Szintén fűzhöz kötötten gyakori nappali lepkefajok: Polygona c-album, Vanessa atalanta, Apatura ilia. Az éjszakai lepkefaunában gyakran találkozunk nagytestű lepkékkel: Smerinthus ocellata, Laothoe populi, Phalera bucephala, Gastropacha populifolia. Ritkább a Cerura vinula, C. erminea, Catacola fraxini és még számos más Catocala faj. A Notodontidae, Noctuidae, Geometridae családokban is több faj kötődik ehhez az élőhelyhez. Némelyikük akár domináns faj is lehet egy-egy éjszakai mintavételezés során: Tethea or, T. ocularis, Euchila palpina, Clostera curtula, С pigra, Agrochola circellaris, A. lota, Ipimorpha retusa, Earies chlorana, Scoliopteryx libatrix, Colobochyla salicalis, Cabera pusaria, C. exanthemata, Lobophora halterata, Jodis lactearia. A Gluphisia crenata ugyan még a gyakori fajok közé tartozik, de tőlünk Ny-ra lévő országokból, pl. Németországból szinte eltűnt. Természetvédelmi szempontból ez az élőhely típus a folyó állandó kiöntése és mozgása miatt folyamatos átalakulásban van. Égerligetek, égerlápok Már régóta megfigyelt tény, hogy az éger ugyanolyan táplálékforrást jelent a lepkehernyók bizonyos körének, mint a nyír. így a nyíresek és égeresek lepkefaunája nagy mértékű hasonlóságot mutat. A Dráva mentén, az alacsony térszíneken az éger szinte mindenhol megtalálható, néhol állományalkotó. A nyírfák viszont legtöbbször kevert erdőállományokban fordulnak elő. UHERKOVICH (1984) elemezte e tápnövény-csoporthoz kötődő faunát és megállapította, hogy vannak kizárólag nyíren élő monofág fajok, amphifág fajok, melyek a nyírt előnyben részesítik, tiszta amphifág fajok, monofág égerfogyasztók, és polifág nyíren és égeren is élő fajok. Mivel a Dráva mentén ez a tápnövény-csoport klimatikus okok miatt hazánk más tájegységeihez képest jelentős területeket foglal el, így gyakoriságukkal fontos színező elemei a Dráva menti lombfogyasztó faunának. Jelentős a kizárólag nyírhez kötött Leucodonta bicoloria előfordulása a Barcsi Borókás TK nyíreseiben. Kora tavaszi napsütésben az elnyíresedett erdőszegélyek mentén egy-egy Ar chiearis parthenias példányt lehet felriasztani. A Tethea fluctuosa már sokkal nagyobb példányszámban jelenik meg a fénycsapdákban és lámpázások alkalmával. Számos példánya került elő a Dráva mentén