Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Nógrádi S. Uherkovich Á.: Újabb eredmények a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei tegzes (Trichoptera) faunájának kutatásában. - Further results of the study on the caddisflies (Trichoptera) of Dráva river and environments in the Duna-Dráva National Park, Southwest Hungary

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH A.: A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK TEGZES (TRICHOPTERA) FAUNÁJA 353 éppen ezért meglehetősen fajgazdag és igen nagy egyedgazdagságú tegzes együttese van. E víz további vizsgálata ugyancsak szükséges még. A Dráva kis hazai mellékvizeinek rendszeres és alapos vizsgálata ezideig még nem történt meg. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy több olyan faj is él ezekben, amelyek a Drávában nem vagy csak rendkívül elvétve fordulnak eló (pl. Lithax obscur us, Oligostomis reticulata, Hydropsyche saxonica, Notidobia ciliaris). A Dráva árterén lévő különböző állóvizek (holtágak, kavicsbányatavak, lápok) Trichoptera együtteseit számos helyen tanulmányoztuk, bár egyetlen ilyen víz mellett sem végeztünk olyan rendszeres mintázást, mint a folyó partjának néhány pontján. A víz fizikai sajátságaiból következően egészen más összetételű Trichoptera együttesek élnek itt. Dominálnak az állóvízi leptoceridák és az Ecnomus tenellus, valamint néhány hydroptilida (pl. Oxyethira flavicornis), jellemző például a Holocentropus dubius gyakori előfordulása, főleg a kavicsbányatavakban. Külön ki kell emelnünk ezeket a kavicsbányatavakat, amelyek ugyan ember alkotta táji képződmények, de jellegzetességeik révén a nemzeti park legnagyobb értékei közé tartoznak (7. ábra). Mindenekelőtt eredetileg rendkívül tiszta, oligotróf vizük érdemel figyelmet. A kavicstakarón átszűrődő folyóvíz még annak a kisebb szennyeződésnek is elveszti jelentős részét, amelyet az élő folyó magával hoz. Amennyiben környezetének talajvize nincs elszennyezve, vagy pedig különböző emberi tevékenység (horgászat, olajszennyezés, fekália-beszivárgás üdülőterületről, mezőgazdasági tevékenység) utólag be nem szennyezi vizét, vízminősége vetekszik a mély hegyi tavakéval, és mint ilyen, Magyarországon egyedülállóan érdekes és értékes víztípus. Amint arra VÖRÖS (1997) rámutatott, az általa pikoalgákra vizsgált Gyékényesi-tó egészen különlegesen jó vízminőségű, annak ellenére, hogy partján üdülők vannak, illetve egyes részein napjainkban is folyik benne kavicskitermelés. Utóbbi tevékenység - ha egyébként kellő körültekintéssel végzik (olajszennyezés elkerülése!) - e víztípus létrehozója és fenntartója, s mint ilyen, bizonyos tekintetben növeli a táji értékeket. A gyékényesi kavicsbányató víztömege sokszorosa a kisebb tavakéinak (hiszen jókora felszíni kiterjedése mellett akár 20-30 méteres mélységű részek is előfordulnak benne), ezért a horgászat és egyéb eutrofizáló tényezők eddig még viszonylag kevés kárt tettek benne. Sajnálatos, hogy nem tartozik a nemzeti parkhoz, illetve annak sem örülhetünk, ha a partján álló üdülőházakból szennyvíz és fekália jutna a tóba, aminek nagy a valószínűsége. Azonban ez a tó felhívja a figyelmet arra, hogy esetenként ember alkotta élőhelyek is kitűnő adottságokkal rendelkeznek, és a többi, ilyen típusú, a nemzeti park területén található élőhely védelmében érdemes erőfeszítéseket tenni. Az erdei lápok a fentiektől erősen elütő tegzes-együttesekkel rendelkeznek. Fajokban szegény, de nagyon jellemző összetételű együttesek ezek, néhány olyan fajjal, amelyek másutt nem vagy csak elvétve élnek (Trichostegia minor, Limnephilus stigma, Anabolia brevipennis, Rhadicoleptus alpestris). A Trichostegia minor az egész DélnyugatDunántúlon gyakori faj, egyes, nyáron kiszáradó lápokban is él. Az ország más területein egészen elvétve találtuk. A többi faj is csak az ország egy-egy tájára jellemző.