Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Józan Zs.: A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - The Aculeata fauna of the Duna-Dráva National Park, Hungary (Hymenoptera, Aculeata)

JÓZAN ZS.: A DUNA-DRÄVA NEMZETI PARK FULLÁNKOS HARTYASSZÁRNYÚ FAUNÁJA 299 flórájával, mely bőséges nektár- és pollenforrást biztosít. A talaj a magasabb térszint következtében alkalmas a terricol fajok fészkelésére. Az alacsonyabb térszinten tenyésző puhafa ligeterdőkben a hosszú ideig magasan álló talajvíz szint ezt nem teszi lehetővé. A gyepszintben igen kevés az olyan kétszikű növény, amelyik biztosítaná a méhszerű közösség táplálékigényét. Ennek következtében a puhafa erdőkben csak a szegélytársulásokban találtunk számottevőbb fullánkos faunát, így méhszerű fajokat is. A szegélytársulások, utak, nyiladékok mentén főképpen a térhódító gyomnövények megjelenésével válik lehetővé a pollen- és nektárfogyasztó rovarfajok megtelepedése. Ezek közül a legjelentősebbek a Stenactis annua, Solidago gigantea, Taraxacum officinale, Stellaria fajok. Más a helyzet a lombkoronaszintben, ahol kora tavasszal a fűzfajok barkáin nagy egyedszámban jelennek meg az erdőszegélyeken a pollengyűjtó méhfajok, túlnyomórészt az Andrena és Lasioglossum nemekből. Ugyanekkor a tölgyerdő lombkoronaszintjén ezt nem tapasztalhatjuk. A Chrysidoidea fajok jóval kisebb hányada eremophil ökofaunisztíkai jellegű, mint a homoki biotópok esetében, mintegy 50%-nyi, a keményfa erdőkben már előkerültek hylophil fajok is (6. táblázat). A Sphecoidea faunában a steonök eremophil elemek részesedése igen alacsony, az euryök eremophil fajok hányada is jelentősen csökken, ennek megfelően a hipereryök és hylophil fajoké növekszik. A puhafa ligeterdőkben az utóbbiak részesedése már meghaladja az 50%-ot (7. táblázat). Az Apoidea fajok összetételében ugyanezeket a tendenciákat tudjuk nyomon követni. A homokterületeken élő méhszerű közösségekhez képest jelentősen csökken az eremophil, és közel háromszorosára növekszik a hylophil fajok részaránya (8. táblázat). A zárt gyeptársulások faunáját a Duna és a Dráva árvízvédelmi tölgyesei mentén, Bélavár, Somogyudvarhely, Zákány és Órtilos környékén kisebb-nagyobb kaszálógyep mozaikokban, az útszegélyek gyeptársulásaiban az ezekkel közvetlenül határos árok és csatornapartok vegetációjában, az erdők helyén kialakult másodlagos gyepekben tanulmányoztuk. Itt került elő a legtöbb Aculeata faj, főképpen a méhszerű fajok száma jelentős. A többi családsororzatban a fajok száma számottevően nem változik a többi biotóptípushoz képest. A Sphecoidea családsorozat legnépesebb alcsaládjai a Crabroninae és a Nyssoninae. A kaparódarazsak legnépesebb hányada a gyeptársulásokat táplálék- és zsákmányszerzési célból keresi fel. Állandó biocönózis tagoknak csak a terricol fajokat tekintjük. Az Apoidea családok majdnem mindegyikében jelentősen gyarapodik a fajszám, főképpen az Andrenidae és Halictidae, valamint az Anthophoridae esetében. Ez utóbbiban túlnyomórészt a cleptoparazita Nomada fajok gyarapodása számottevő. Ezekben a családokban találjuk a terricol méhszerű fajok túlnyomó többségét, tehát a fajok a szóbanforgó élőhelyek állandó tagjai (2-4. táblázat). A csak ebben a biotóptípusban előkerült fajok száma 45, ezek többsége méhszerű faj, főleg Andrena és Nomada. Jelentős természeti értéket képviselnek: Chrysis fasciata, Mimesa bruxellensis, Crossocerus denticoxa, Lestiphorus bilunulatus, Andrena pallitarsis, A. ungeri, Pseudapis diversipes, Nomada pleurosticta, N. post huma, Ammobates vinctus, Pasites maculatus, Eucera parvula. A gyeptársulásokban élő Chrysidoidea fajok 60%-a eremophil, ezek elenyésző kisebbsége stenoök. Elég jelentős a hylophil taxonok részesedése, de nem a legmagasabb. A Sphecoidea faunában az eremophil elemek részaránya valamivel kevesebb 50%-nál, a steonök fajok hányada itt is csekély. A hylophil fajok részesedése a homoki faunákhoz képest magas, de a többi vizsgált biotóptípustól nincs jelentős eltérés. Az Apoidea fajok esetében az eremophilok részesedése közepesnek bizonyult, hasonlóképpen a hylophil fajoké is (6-8. táblázat).