Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Ábrahám L.: A Duna-Dráva Nemzeti Park recésszárnyú-alkatú (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) faunájának természetvédelmi vizsgálata, II. - Natural protection studies on the neuropteroids (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) fauna of the Duna-Dráva National Park, Hungary II.
288 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) elterjedésében rejlő ökológiai tényezőkre a területen. Ehhez az elemzéshez az area analitikus módszert alkalmaztam. A Dráva mente faunát elterjedés-földrajzi alapon area analitikus módszer segítségével faunakörökre és faunaelemekre soroltam. Európa faunájának nagy része arboreális, tehát a fauna erdőkben, bokorerdőkben erdős és rétsztyeppeken él. így a hazai fauna zöme is ide sorolandó. A fajok area analitikus besorolásánál több bizonytalanság is tapasztalható. Ez egyrészről bizonyos fajok (Coniopteryx hoelzeli, Coniopteryx aspoeckí) kevésbé ismert recens elterjedésének a következménye, másrészről a széles elterjedésű fajok mikrotaxonómiai elemzésének a hiányából fakad, mivel ezen fajok policentrikus elterjedési központjait ennek hiányában nem lehet azonosítani. Némely esetben a bizonytalanságot még fokozhatja a fajok antropogén közvetítéssel történő area nagyobbodása pl. Hemerobius stigma. A Sisyridae családba tartozó fajok vízi életmódűak, area analízisét elemezve több bizonytalanság merült fel. A problémát MALICKY (1983) tisztázta, amikor Trichoptera fajok elterjedését tanulmányozta és rámutatott arra, hogy a szárazföldi állatok arboreális ökológiai típusával több vízi életmódot folytató állatcsoport nem azonosítható teljesen. A Dráva mente területéről előkerült fajokat faunakörökbe és faunaelemekbe soroltam. A holarktikus arboreális biomon belül a palaearktikus faunakörök két fő szétterjedési centrumhoz tartoznak: a nyugat- és a kelet-palaearktikus faunakörhöz. A vizsgálati területen a faunaelemeknek több, mint a fele (51%) a nyugat-palaearktikus szétterjedési centrumú mediterrán faunaelemekhez tartozik. A kelet-palaearktikus, főként policentrikus szétterjedési típusú szibériai faunaelemek, adják a fauna közel %-át (32%), míg a széles elterjedési fajok a Neuroptera fauna tizedét (9,7%), a bizonytalan eredetű, nagy elterjedésű euryök fajok pedig a fauna néhány %-át teszik ki. Az adatok részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy a Dráva mente területén, különösen a holomediterrán (12 faj) és expanzív holomediterrán (11 faj) faunaelemek száma magas, ehhez kapcsolódnak még az extramediterrán európai fajok (4 faj) (X 32%), melyek történetileg olyan expanzív holomediterrán típusúak, melyeknek a recens mediterrán areája eliminálódott. Hasonlóan magas még a szibériai faunaelem típusba tartozó fajoknak (16 faj) a mennyisége is. Ezek a fajok a zárt nemoralis lomberdő zónához kötődnek, így rendkívül széles elterjedéssel rendelkeznek. Az area analitikus módszer segítségével megállapítható, hogy a jelenlegi elterjedési képek közös area magvai a glaciális refugiumokhoz hasonló elrendeződést, tagolódást mutatnak. Hazánk és a Dráva mente Neuroptera faunájának nyugat-palaearktikus faunaköre az inter- és posztglaciális mediterrán nagyrefugiumból terjedt szét. Ezeknek a faunaelemeknek a térhódítása az illír terület felől mehetett végbe a terület erdeinek záródása előtt a boreális vagy a tölgyfázis elején. A kelet-palaearktikus faunakör tagjai - főleg a szibériai eredetűek - keleti irányból nyomultak be hazánkba a posztglaciális időszakban az éghajlat csapadékosabbá válásával, a zárt erdőöv kialakulása során. A fajok jelenkori elterjedésének van néhány sajátossága is a Dráva mentén, mely valószínűleg a folyó ún. ökológiai folyosó jellegével áll összefüggésben. Jelentősnek ítéljük meg az Aleuropteryx juniperi faj hazai jelenleg egyetlen populációjának előfordulását (Darány, Tótújfalu). Ugyancsak figyelemre méltó a Myrmeleon bore népes populációja Bélavártól Drávasztáráig a nemzeti park területén. Elterjedési szempontból kiemelkedik az Osmylus fulvicephalus előfordulása. Néhány faj, melyeket hazánkban az elsősorban hegyvidéki lelőhelyek alapján ismerünk, a Dráva mentén szintén előkerült Drepanepteryx phalaenoides, Hemerobius marginatus, Sympherobius klapaleki, Nothochrysa fulviceps, Hypochrysa elegáns, Nineta impunctata. Az ilyen típusú fajok terjedését a folyóvölgyek elősegítik. Külön érdemes megemlíteni az Órtilos-Gyékényes
