Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Gidó Zs. Szél Gy.: Adatok a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti részének vÍzibogár (Coleoptera: Hydradephaga, Palpicornia, Dryopidae, Elmidae) faunájáról. - Data to the aquatic beetle fauna (Coleoptera: Hydradephaga, Palpicornia, Dryopidae, Elmidae) of Dráva Region in Duna-Dráva National Park, South Hungary

GIDÓ ZS. & SZÉL GY.: ADATOK A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK VÍZIBOGAR FAUNÁJÁHOZ 201 pl.: Hydroporus umbrosus.; Hydroporus melanarius; Hydroporus melanocephalus; Hydroporus neglectus, Hydroporus nigrita, Hydroporus discretus, Agabus subtilis; Agabus striolatus. Néhány montán faj is lehúzódik a síkságra pl. Agabus guttatus. Egyetlen pannon endemizmust találtunk, a Cercyon hungaricus -t. Természetvédelem A vízibogarak többsége a víz kémiai paramétereivel szemben jóval tágabb törésű mint más élőlénycsoportok pl. algák, kérészlárvák, tegzesek stb. Ebből következik, hogy a vízminőségnek rossz indikátorai. Előfordulásuk inkább a vizek méretétől, időszakosságától, áramlásától illetve a növénytársulástól, szukcessziós állapottól függ (GALEWSKI, HEBAUER 1988, 1994). Hazánkban egyetlen védett (és egyben Vörös Könyves) fajuk van, az inkább észak-európai, nálunk igen ritka óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus L.) amely a Drávasíkról eddig nem került elő. A Nemzeti Park színes vízibogárfaunájának megőrzését a legfontosabb élőhelyek, mocsarak, lápok, különböző szukcessziós állapotú holtágak hálózatának minél természetközelibb állapotban való fenntartásával lehet elősegíteni. Ez sok más természeti érték megőrzése miatt is fontos. Problémát jelent, hogy a folyószabályozás és a mező - és erdőgazdálkodási tevékenység miatt ezek a kedvező élőhelyfoltok elszigetelődtek, és ez sérülékennyé teszi a vízibogarak és más élőlények populációit. A helybeliek (horgászok, halőrök) elmondása szerint a kógátak megépítése óta az ártéren évről - évre kevesebb a víz. A holtágak vízforgalmának csökkenése ;t természetes szukcessziós folyamatok felgyorsulását idézi elő. Az ezzel járó rothadásos oxigénhiányon a horgászok mészhidrátos „fertőtlenítéssel" próbálnak segíteni - nem tudjuk, hogy ez a durva beavatkozás hogyan hat a vízi életközösségekre. 1997 őszén, amikor a gyékényesi Lankóczi-erdőben, a Dráva-sík egyik legszebb égeresében gyűjtöttünk, megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az erdő közepén csatorna húzódik, amely elvezeti az égerláp vizét. Ezt a beavatkozást, amely az igen értékes, fokozottan védett terület fokozatos degradálódását eredményezi, véleményünk szerint semmi nem indokolja. Irodalom ÁDÁM L. (1996): A Janus Pannonius Múzeum vízibogár gyűjteménye (Coleoptera: Halplidae, Gyrinidae, Dytiscidae, Laccophilidae, Noteridae, Hydroporidae). - A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 40 (1995): 13-17 pp. ÁDÁM L. (1992): Faunaterületünk ritkább vízibogarai (Coleoptera: Haliplidae, Gyrinidae, Dytiscidae, Hydroporidae). - Folia Entomologica Hungarica p: 189-195. ÁDÁM L. (1993): Haliplidae, Gyrinidae, Noteridae, Dytiscidae, Laccophilidae and Hydroporidae (Coleoptera) of the Bükk National Park. - The Fauna of the Bükk National Park, ed. by S. MAHUNKA. Budapest, Akadémiai Kiadó. FREUDE, H (1971): Haliplidae, Gyrinidae In: FREUDE, HARDE & LOHSE: Die Käfer Mitteleuropas, Band 3., Groecke et Evers, 63-68 pp. Krefeld, 8-15, 89-94 pp. ENDRÓDY-YOUNGA S. (1967) - Csíboralkatúak. Palpicomia. - Fauna Hungáriáé VI (10): 197. GALEWSKI, K. (1971): A study on morphobiotic adaptations of Európán species of the Dytiscidae (Coleoptera). - Polski Pismo Ent., 41: 487-702. HEBAUER, F. (1988): Gesichtpunkte der ökologische Zuordnung aquati scher Insekten zu der Sukzessionsstuffen der Gewässer. Ben ANL., 12, Nov., 229-239.