Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Majer J. - Buchert E. - Kóczián K: A Dráva Barcs alatti hazai szakasza holtágainak vízminősége. - Water quality assessment of backwaters of river Dráva on its Hungarian reach below Barcs
18 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) tartalmára (lombhullásból származó lebomló anyagok, stb.). A Dráva ártér részletes növényökológiai kutatását KOVÁCS és KÁRPÁTI (1974), valamint BORHIDI és munkatársai végezték (BORHIDI 1994). Kézenfekvő lenne, hogy a felmérések kizárólag a MSZ szabványok szerint történjenek, így biztosítva az adatok más vizekben mértekkel való összehasonlítását. A felszíni vizek minősítésére készült szabvány (MSZ-10-172/1-83), a vizek osztályba sorolásának e módszerének kritikai elemzése (SOMLYÓDY et al. 1990) azt mutatja annak ellenére, hogy 22 kémiai komponenst mértek a vizekben, az értékek tartóssága ellentmondásos, figyelembe vétele miatt az osztályba sorolás bizonytalan. Ezért és amiatt, hogy a mért 22 adat között sem a biológiai termelésre utaló klorofill mérések, sem a zavarosság mérése nem szerepelt, mi nem használhattuk e módszert. Alapelvként FELFÖLD Y (1969, 1972, 1974) biológiai vízminősítését tartottuk irányadónak. A méréseket és az összehasonlításokat nehezíti az hogy a holtágak vize nem tekinthető homogénnek. KALIKHMAN (1995) a Kinnert tavat vizsgálva az élővilágban a plankton minősége (elsősorban a Cladocera állomány összetételét mérve) és az ezeket fogyasztó makrofauna között szoros összefüggést talált. A Cladocera állomány pedig a víz minőségével korrelált. A tavat eszerint korrelációs zónákra osztotta. Ilyen zónák a mi vizeinkben is kialakulhatnak. A jelenlegi adatok valamennyi víz parti régiójára vonatkozik. Az ismételt vízmintavételek mindig ugyanazon a helyen történtek. Két éve folytatjuk a kutatást a Dráva Baranya és Somogy Megyei szakaszán, a terület felmérését az egész év folyamán, rendszeresen végeztük. A területeket gépjármű segítségével közelítettük meg, majd felmértük a kisvíz közvetlen környezetét. Kiválasztottuk a megfelelő vízvételezőhelyet (annál jobb, minél messzebb található a parttól - bizonyos esetekben csónakot használva). Winkler-palackkal a mérésekhez vízmintát vettünk (minimum 1 m-re a parttól). A helyszínen azonnal megmértük (1) a víz hőmérsékletét, (2) az átlátszóságát, (3) a vezetőképességét, (4) a pH-ját, (5) az oldott oxigén tartalmát, (6), az összkeménységét, (7) a karbonát keménységét, (8) a zavarosságot és (9) a szulfáttartalmat. Laboratóriumban mértük: (1) az 5 napos biológiai oxigénigényét, (2) kálium-, (3) kalcium-, (4), nátrium-, (5) klorid-ion- és (6) klorofill-a tartalmát. A helyszíni vízvizsgálatokhoz DREL 2000 (HACH) és az Aquamerck 11151 Compact Laboratory for water testing hordozható vízvizsgáló labort használtuk, ami előreprogramozott spektrofotometriás méréseket, műszeres pH, konduktivitás és titrimetriás rutin méréseket tett lehetővé. A víz hőfokának mérése ±0,1 °C pontosságú, kalibrált merülő hőmérővel történt. Secchi-korongot használtunk a víz átlátszóságának méréséhez. A víz zavarossága bizonyos élő szervezetek jelenlétét befolyásolja. Az átlátszóságot cm-ekben fejeztük ki (DONÁSZY 1955). A fajlagos vezetőképesség mérése a DREL 2000 (HACH) labor konduktométerével történt. Összkeménységét, karbonátkeménységet, nitrit, nitrát tartalmat a fent említett Aquamerck kislaborral mértük. Az oldott oxigén tartalmat és biológiai oxigénigényt Winkler módszer szerint szintén az Aquamerck illetve a HACH hordozható laborral végeztük. Kálium, kalcium, nátrium tartalmat lángfotométerrel, szulfát tartalmat spektrofotométerrel, klorid tartalmat titrimetriásan laboratóriumban határoztuk meg, a magnézium-, karbonát- és hidrogénkarbonáttartalmat számítottuk. A vizsgálatig (a víz vételét követő 24 órában) a vízmintákat hűtőszekrényben tartottuk. A mérési eljárások megegyeznek a Biológiai Vízminősítésben leírtakkal (FELFÖLDY 1980) és a Duna vízminősége с kiadványban összefoglaltakkal (PÁSZTÓ 1963). A kapott adatokat táblázatba foglaltuk, a vizek 8 főionja alapján megszerkesztettük a vizek Maucha-féle csillagdiagramját és jellemeztük halobitásuk alapján (FELFÖLDI 1980).
