Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Kondorosy E. Földessy M.: Adatok a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei poloska (Heteroptera) faunájához. - Data to the Heteroptera fauna of areas along river Dráva in the Duna (Danube)-Dráva National Park
KONDOROSY E. Л FÖLDESSY M.: A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK POLOSKAFUNÄJA 175 Campylomma verbasci mezeipoloskák, a tolvajpoloskák közül a Prostemma fajok, Piesma capitatum recéspoloska, a Macroplax, Plinthisus fajok, a Megalonotus chiragra (utóbbiak bodobácsok), Tritomegas sexmaculatus földipoloska, Odontotarsus purpureolineatus pajzsospoloska, vagy a címerespoloskák közül a Podops inuncta, Eurydema ventrale stb. A területről kimutatott fajok között számos ritkaság van, a légritkábbak közül valók az eddig csak a Szársomlyóról ismert Dionconotus neglectus, a Heterocordylus tibialis, Lygocoris limbatus, Phytocoris meridionalis, Myrmecoris gracilis mezeipoloskák, vagy a Trapezonotus ullrichi bodobács, amelynek ugyancsak második hazai lelőhelye a Dráva mente. Faunára új faj is szép számmal akad (Cryptostemma alienum, Dicyphus paliidus, Dicyphus constrictus, Calocoris sexguttatus, Capsodes mat, Strongylocoris luridus, Orthotylus viridinervis, Criocoris nigripes, Psallus anaemicus, Psallus cerridis (?), Psallus pardalis, Amblytylus albidus). Persze e fajok nemcsak a Dráva mentén élnek hazánkban, többségük más helyről is előkerült (KONDOROSY 1997), az érdekes a dologban inkább az, hogy faunisztikai szempontból érdekes poloskafajok egy része mediterrán jellegű (ahogy ez várható is déli határaink mentén), más része azonban boreomontán elterjedésű (itt talán a Dráva folyónak van szerepe, mint terjedési folyosónak). A volt Barcsi Tájvédelmi Körzetben történt gyűjtések eredményét részlegesen publikáló VÁSÁRHELYI (1985) 109 (a cikkben tévesen 113 szerepel) fajt mutatott ki. E fajlistát összehasonlítva jelen gyűjtések eredményével (207 faj), megállapítható, hogy az általa fel nem dolgozott Miridae és Anthocoridae családból 82 (76+6) fajt határoztunk meg a volt TK területéről, a maradék 125 fajból pedig 41 faj új a területre, így 35 fajt nem sikerült eddig újra gyűjteni. A területre új fajok nagy száma arra utal, hogy mindenképpen célszerű volt folytatni ennek a területnek a vizsgálatát. A területről további adatokat tartalmaz FÖLDESSY (1993) munkája, de ezek nem sokat változtatnak a képen (egyetlen olyan fajt sorol fel a területről, amely a másik két vizsgálat során nem került elő; Felsőszentmártonból és Lakócsáról további két-két közönséges fajt közöl). A Dráva menti területek közül természetesen a legnagyobb, legjobban ismert és legváltozatosabb volt Barcsi TK faunája a leggazdagabb. Nem marad el sokkal a Bélavár - Vízvár régió, ahol 160 faj került elő (ebből Bélaváron 143), noha a terület sokkal kisebb, és sokkal kevesebb gyűjtés történt, szinte kizárólag az utóbbi öt évben. A főleg növényföldrajzilag kiemelkedő jelentőségű Őrtilos és Zákány határából 116 faj került elő (elsősorban Őrtiloson folytak a gyűjtések, innen 98 faj ismert), és egyáltalán nem több a mediterrán faj, mint a többi területen. A Dráva mente legnagyobb ártéri - jelentős részben keményfák alkotta erdeje a Gyékényes melletti Lankóci-erdő, ahonnan 97 faj került elő. A Dráva hazai felső szakaszán kiemelendő még Babócsa ártere, ahol sok érdekes faj került elő, összesen 81. Darány alatt legérdekesebbnek tűnik Tótújfalu környéke (Potonnyal együtt 101 faj). Itt két keményfa-ligeterdó emelendő ki, a Lugi-erdő (51 faj) és a Drávaparti Csárda (73 faj). Ezek egyben - legalábbis a szerzők által vizsgált területek közül a Dráva mente talán legértékesebb élőhelyei és a legfajgazdagabbak is. Nagyobb fajgazdagságot találtunk még Vejtiben az ártéren (64 faj) és a Zaláta melletti fás legelőn (47 faj).
