Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)

Majer J.: Adatok a Dráva halfaunájához (Pisces) és egyes holtágak vízminőségéhez. - Data to the fish fauna (Pisces) of Dráva river (Hungary) and to the quality of backwaters

192 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 8. (1995) jórészt még feltáratlan). A folyó halfaunájára döntő hatással voltak a különböző mederszabályozási és erőműépítési munkálatok. A Vaskapu Erőmű megakadályozza a tergeri halak (elsősorban a tokfélék) felvándorlását, míg a horvát, szlovén és osztrák szakaszon lévő 21 vízierőmű zsiliprendszere a felső szakasz jellemző fajai lejutását és megritkulását vagy faunánkból való eltűnését okozhatta (pl. viza - Huso huso, sőregtok Acipenser stellatus; vagy hering - Caspiola kessleri pontica, vaskos csabak - Leuciscus souffla agassizi, állas küsz - Chalcalburnus chalcoides mentő, leánykoncér - Rutilus pigus virgo). A Dráva vízhozama és relatíve kiegyenlített vízjárása és még az alföldi jellegű szakaszon is viszonylag gyors folyása a felső szakaszról lesodródott vagy leúszott fajok egy részének a megmaradását is lehetővé teszi. A Dráva síkvidéki szakaszának a folyását a XVIII. századi szabályozások felgyorsították azzal, hogy a Mura torkolattól lefelé a kanyarokat 62 helyen vágták át, és így a meder 40 %-al rövidült meg. A folyó - a víz intenzív mederátalakító munkája következtében - nem egységes élőhely. A visszamaradt holtágak, a főmeder sodrott, habos oldala, a kőszórásos partok, kőgátak, a kavicsos, a homokos vagy az iszapos mederfenék és a szélvizek mind önálló élőhelyek. Ezen élőhelyek között oszlanak el a különböző mederfeneket szerető, eltérő áramlási sebességet tűrő fajok. Az élőhelyek sokféleségét jól bizonyítják, hogy a Drávában pelagophil, lithopelagophil, lithophil, phytophil, phytolithophil, psammophil és speleophil fajok egyaránt megtalálhatók. A víz minősége jónak mondható, az év nagyobb részében eléri az I. osztályú szintet, egyike a legkevésbé szennyezett folyóinknak. Az élő Dráva vízminőségét és a nagyobb vagy erősen szennyezett közvetlen vagy közvetett befolyóit a Környezetvédelmi Felügyelőség rendszeresen méri. Nem volt adat a holtágak, morotvatavak vizének vízkémiai állapotáról, pedig az oldott anyagok a vízi élővilág mennyiségi és minőségi összetételét alapvetően megszabják. Egyedül a Barcsi borókás vizeinek a halobitási és trofitási viszonyait vizsgálta KÁDÁR (1983). 2. Mattyi-tó. Erősen feltöltődött morotvató. A Dráva magas vízállásnál tudja visszaduzzasztani, a Drávával való kapcsolata nem jelentős. 3. Drávaszabolcs, holtág. Ártéri területen a drávaszabolcsi kenderáztató mögötti erdőben lévő erősen feltöltődött holtág. Magas tavaszi áradáskor a Dráva átöblíti. 4. Cún-Szaporca, Kisinci-tó: Dráva-holtág. A környék vízrendezése miatt állapota a védetté nyilvánítása (1969) ellenére is erőteljesen romlik. 1979-ben felvették a Ramsari területek jegyzékére. 5. Barcsi borókás, Nagyberek. A KÁDÁR (1983) által mért víz gyakorlatilag megszűnt. A mérések időpontjában csak néhány, 10 m

2-nél nem nagyobb mélyedésben összegyűlt vízfoltot tudtunk vizsgálni. 6. Barcs, Magaspart. Valamikor a Kisbókkal összefüggő, erősen feltöltődött holtág. 7. Barcsi Tájvédelmi Körzet, Kisbók. A legnagyobb, egyben a legjobb állapotban lévő holtág. Vízminőség-vizsgálati eredmények 1. Mattyi-tó (1-3. diagram). Sótartalom alapján alfa-oligohalobikus (tömény édesvíz). Oldott sótartalma meglehetősen magas, a Drávában mértnek a 2,5-szerese. A kalcium- és