Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Horvatovich S.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet futóbogarai (Coleoptera) és állasbogarai (Coleoptera: Rhysodidae). - The Carabidae and Rhysodidae (Coleoptera: Adephaga) of Boronka landscape-protection area

egyetlen lelőhelye van (Csévharaszt ADAM-MERKL 1986), ahol mindössze egyetlen példányban került elő. A két alkalommal nagyon alaposan átkutatott Bátorligeti Természetvédelmi Területen - a várható jelenléte ellenére sem került elő. A Börzsöny-hegységből egyetlen lelőhelye ismert (Diósjenő, ENDRODÍ1974). Atnara majuscula Chaudoir 1850 - Az első hazai elterjedési adatai alig több, mint 10 éve lettek közölve (HORVATOVICH 1981, HIEKE 1983). Közép-Európában lassú terjeszkedését figyelték meg (LINDRÓTH 1986). Mivel fényre jól repülő faj a fénycsapdahálózat adatainak feldolgozásával jó képet lehetne kapnia a pontos hazai elterjedéséről. Az eddigi Magyarországon gyűjtött mintegy 150 példányt csaknem kizárólag fénycsapdák gyűjtötték. Elsősorban a Dunántúlon működő fénycsapdák anyagából került elő, az Alföldön Bátorligetről és Debrecenből ismerjük. Az utóbbi lelőhelyén fénycsapdából több, mint 100 példányát fogták. Ez az eddig ismert legnagyobb populációja. Atnara ova ta (Fabricius 1792) - A Palearktikum északi részein elterjedt faj, Japánban is előfordul. Európában túlnyomórészt hegyvidéki elterjedésű, sík vidékről csak néhány lelőhelye ismert. Magyarországon elsősorban a Dunántúl hegységeiben él (Bakony-hegység: 10 lelőhely). Az Alföldünkről nem ismeretes faunisztikai adata. A Dél-Dunántúlról ezideig csak a Mecsek-hegységből (Melegmányi-völgy, Zobákpuszta, Zengő) van példány a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében. Ökológiai igényei miatt hegyvidéki fajnak tekinthető. A futóbogárfauna jellemzése A területről előkerült fajok száma 128, amely mintegy 70%-át teheti ki a teljes fajszámnak. Ujabb fajok elsősorban a nyári hónapok alatt folyamatosan működő, megfelelően jó helyre telepített fénycsapdák anyagából várhatók. Kisebb számban szélsőségesen nedves és szélsőségesen száraz élőhelyeken működő talajcsapdákból, valamint téli egyelő gyűjtésekből és rostálásokból is nyerhetők újabb futóbogárfajok, annak ellenére, hogy a terület futóbogárfaunájának alapvetése elkészültnek tekinthető. A futóbogárfauna jellegzetes faji összetétele lényegében 3 alapvetően ható tényezőegyüttessel magyarázható: a területen általánosnak mondható homoktalajjal, a jégkorszakok alatti futóbogárfaunával, valamint a területen jelenleg uralkodó éghajlati viszonyokkal. E 3 faktorcsoportegyüttes hatása következtében vannak a területen jelentős számban hegyvidéki jellegű fajok: Carabus intricatus Linnaeus 1761, Leistuspiceus Frölich \199,Epahius secalis (Paykull 1790), Bembidion azurescens Dalia Torre 1799, Harpalus marginellus Dejean 1829. A másik jelentős szinezőcsoporthoz olyan Európa északi részein és Szibériában élő fajok tartoznak, melyek Közép- és Dél-Európában csak kivételesen fordulnak elő. A ritka fajok közül ide tartoznak: Carabus mar ginalis Fabricius 1794, Elaphrus cupreus Duftschmid 1812, Elaphrus uliginosus Fabricius 1792, Bembidion doris Panzer 1797, Bembidion mannerheimii Sahlberg 1827, Harpalus servus Duftschmid 1812, Agonum viduum (Panzer, 1797), Platynus krynickii (Sperk 1835), Platynus livens Gyllenhal 1820, Europhilus scitulus (Dejean 1828), Amara curia Dejean 1828, Amara majuscula Chaudoir 1850 és Amara ovata (Fabricius 1792). Ugyancsak vannak a területen élő futóbogárfajok között olyanok amelyek elsősorban a 140