Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Kevey B. - – Borhidi A.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet bükkösei. - Beeches of Nature Conservation Area at Boronka region

borzati viszonyok, ugyanis állományaik általában patakok közelében és kisebb felszíni horpadásokban találhatók. Belső-Somogy homokvidékének bükkösei tehát sem zonális, sem extrazonális jelleget nem mutatnak, előfordulásuk edáfikus tényezőkkel magyarázható, tehát azonális (intrazonális) társulással állunk szemben. A kutatás és elemzés módszerei A Boronka-melléki TKbükköseiből dauerquadrát módszerrel 10 növénycönológiai felvétel készült (1. táblázat). Minden mintaterület egy vegetációs időszakon belül kétszer lett átvizsgálva, koratavasszal és nyáron. Olyan esetben, amikor egy faj tavaszi és nyári A-D értéke különbözőnek bizonyult, a magasabb értéket vettük figyelembe. A csoportrészesedés kiszámításánál sajátos módszert alkalmaztunk. Mivel a legtöbb növényfajt nem lehet egyetlen cönológiai kategóriába sorolni, ezért a táblázatban a fajok neve után zárójelben feltüntettük azon cönotaxonok rövidítéseit, melyekre a szóbanforgó növény a tabelláris besoroláson kívül - még jellemző. A csoportrészesedés kiszámításánál mindezt figyelembe vettük (vö. KEVEY 1984). Ez úgy történt, hogy a fajok százalékban kifejezett К értékét annyi részre osztottuk, ahány féle cönológiai jelleggel rendelkezett az illető növény, majd az így kapott hányadokat a megfelelő cönotaxonokhoz írtuk (pl. ha egy faj Alno-Padion és Alnetea jelleget egyaránt mutatott, 80% К érték mellett 40-40%-ot soroltunk az Alno-Padion, illetve az Alnetea cönotaxonokhoz). Az így kiszámított "finomított" csoportrészesedés után lényegkiemelő összevonást végeztünk, melynek eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. Itt szeretnénk köszönetet mondani HIRMANN ANTALNAK, aki a cönológiai táblázat számítógépes kivitelezésében és kielemzésében komoly segítséget nyújtott. A cönotaxonómiai nevek használatánál SOÓ (1980) cönológiai rendszerét és nomenklatúráját követjük. A fajok társulásiam besorolásánál is SOÓ (1964-1980) adataira támaszkodunk, bár ezeket olykor indokolt esetben - saját tapasztalataink és megfigyeléseink szerint módosítottuk. A tájvédelmi körzet bükköseinek társulási viszonyai A vizsgált társulás lombkorona szintjében a Fagus silvatica mellett fontosabb szerepet játszik a Carpinus betulus, a Tilia cordata, valamint helyenként a Betulapendula és a Quercus robur. A környező gyetyános-tölgyesek jellemző fája a Fraxinus angustifolia ssp. pannonica itt már háttérbe szorul, inkább csak a cserjeszintben és az újulatban jelentkezik. A 25-30 m magas lombkoronaszint borítása 85-95%, így a hegyvidéki bükkösökhöz hasonlóan az aljnövényzet kevés fényt kap. Ezzel magyarázható, hogy a társulás cserjeszintje - éppúgy mint a bükkösöknél általában - igen fejletlen, borítása 0-10% között van. A gyepszint fáciesképző fajai között kiemelt jelentőségű az Allium ursinum koratavaszi aspektusa. Mellette kisebb foltokat képez tavasszal a Corydalis cava és a Dentaria enneaphyllos, nyáron pedig az Aegopodiumpodagraria, a Carexpilosa és a Lamium galeobdolon. A tíz cönológiai felvételből kitűnik, hogy a társulásban elég sok olyan növényfaj szerepel viszonylag magas К értékkel (III-V), melyek hegyvidéki bükkösökben csak elvétve szoktak előfordulni. Ezek az asszociációnak kollin jelleget kölcsönöznek, s többé-kevésbé differenciális fajokként kezelendők. Fontosabbak a következők. 62