Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)
Szinetár Cs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae). - Spider fauna of Boronka landscape-protection area (Araneae) Hungary
IV. Nagybajom "Farakodó" - üde égeres buja gyepszinttel (h) 1989.05.22., 1990.05.20., 1990.09.30. (cs) 1989. 05.05.-08.30. V. Nagybajom "Farakodó" - cserjés a homokhát és az égeres szegélyzónájában (h) 1989.05.22., 1989.09.30., 1991.05.20. VI. Gyótai-erdő - a Marcali-Csömend közúttól délre fejlett gyep- és cserjeszinttel rendelkező gyertyános-tölgyes (h) 1990.10.05. (cs) 1990.05.10.-09.21. VII. Hosszúvíz-legelő, rozsnokos homoki gyep (h) 1990.05.20., 1991.05.20. VIII. Hosszúvíz - üde keményfás-ligeterdő (h) 1990.10.05., 1991.05.20. (cs) 1990.05.10.08.16. IX. Hosszúvíz - patakparti magassásos (h) 1990.05.20. X. Hosszúvíz-üde selyemperjés és kiszáradó kékperjés láprét (h) 1990.10.05., 1991.05.20., 1991.09.06. Eredmények A vizsgálat során összesen 3104 pók került befogásra. A begyűjtött állatok 24 családot 107 nemet és 180 fajt képviselnek (1. táblázat). Az 1418 ivarérett egyedből 544 a nőivarú és 874 a hím állat. A területről ezidáig faunára új faj nem került elő, de számos ritka és értékes faunaelem együttes előfordulását sikerült kimutatni. A TK pókfaunájában sajátos módon, kis területen belül, "együtt" találjuk meg a tipikus hegyvidéki erdők, a száraz, meleg sziklagyepek, az alföldi homokpuszták, valamint a lápok és mocsárrétek nagy páratartalom igényű pókjait. Mielőtt rátérnék az egyes élőhelyek faunájának bemutatására, kiemelek néhány faunisztikai szempontból értékes adatot. AzAtypuspiceus Sulz. elsősorban hegyvidéki lucosokés bükkösök jellemző faja, de ismert a Tisza árteréről az Ohati-erdőből is (LOKSA 1981). Gyótapusztán a gyertyános tölgyesből, illetve Nagybajomnál a homokhát gyepéből került elő l-l hím példány a talaj csapdákból. Az Arctosa figurata (Sim.) előfordulása a területen szintén kiemelendő. Magyarországon korábban csak Bugacról volt ismeretes (KEREKES 1988), ahol homokpusztagyepekben gyűjtötték, FUHN (1971) a száraz hegyvidéki erdeifenyvesből és homokos területről jelzi Románia területén. Kizárólag a nagybajomi homokhát gyepéből került elő, de ehelyen a második leggyakoribb farkaspók. További két farkaspók előkerülését érdemes még megemlíteni. A Pirata uliginosus Thor, egy példánya a Mernyei-erdő nedves fenyőelegyes részéből került elő kézi gyűjtés során. A szibiro-tundralis (FUHN 1971) elterjedésű nagy nedvességigényű faj hazánkból csak 1981-ben vált ismerté a Felső-Tisza vidéki Nyirestó illetve Bábtava lelőhelyekről (LOKSA 1981). LOKSA (1987) Orgovány mellől az Alföldről is közli. FUHN (1971) szerint a faj a magashegységi tőzeglápok tipikus hygrobionta eleme. MARTIN (1983) Németországból nyirkos, vastag fenyó'tuavarral borított erdők ritka fajaként mutatja be. A jelenléte itt is a fenyővel hozható kapcsolatba, ugyanis sem a nagybajomi égeres sem a hosszúvizi üde keményfaliget talajcsapdáiból nem került elő. Hasonlóan hygrophil faj a Trochosa spinipalpis O.P.Cbr. is, mely arboreo-mediterran elterjedésű tipikus lápkedvelő faj (FUHN 1971). Az Alföld láperdeiből, a Felső-Tisza vidéki lápokból, illetve néhány Dunántúli területről ismert. A terület három lelőhelyéről is előkerült, így az állandóan nedves erdőtársulások jellemző fajának tekinthető a TK-ban is. 334
