Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Tóth S.: Vegyes kétszárnyú (Diptera) adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet faunájához. - Mixed Diptera facts to the fauna of the Nature Conservation Area at Boronka region

» kai sikerült a faunát alkotó fontosabb fajokat begyűjteni. A munka során képet alkothattunk a fauna kvantitatív és kvalitatív összetételéről is. Magyarország ismert Culicidae faunáját 44 faj alkotja (MIHÁLYI-GULYÁS 1963). Közülük a tájvédelmi körzetben eddig 15-nek az előfordulását sikerült bizonyítani. Ez ugyan csak egy harmada a hazai taxonokénak, a faunát mégsem nevezhetjük szegényesnek. Ehhez természetesen figyelembe kell venni más hasonló hazai területeken folyó culicidológiai felmérések eredményeit. Ilyenek a teljesség igénye nélkül az alábbiak: Tisza-völgy (TÓTH 1977) 15 faj Barcsi Borókás TK (TÓTH 1981) 19 faj Bátorligeti TvT (TÓTH 1990) 12 faj Béda-Karapancsa TK (TÓTH 1992d) 12 faj Aedes vexans Aedes annulipes Meig. Culiseta annulata Schrk. Aedes stictius Meig. Aedes cantans Meig. A többi 10 faj együtt 52,48% 14,48% 6,63% 6,39% 6,31% 13,71% 2. ábra: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet Culicidae faunájának összetétele A tájvédelmi körzetben folyó szúnyogkutatás egyik meglepetése volt, hogy nem került elő a területről a Mansonia (Coquillettidia) richiardii Fia, а mocsári szúnyog. Hiánya annál inkább feltűnő, mivel a faj számára látszólag alkalmas tenyészőhely bőségesen rendelkezésre áll. Ezért a jelenlétére mindenképpen számítottunk volna. A viszonylag alacsony fajszám ellenére is tartalmaz az anyag faunisztikailag érdekesebb csípőszúnyogokat. Ilyen viszonylag ritka, említésre méltó fajok: Anopheles hyrcanus Pali., Culiseta morsitans Theob., Aedes cataphylla Dyar. Az anyag mennyiségi összetétele lényegében a máshol is megszokotthoz hasonlóan alakult. Nagyjából az országos átlagnak megfelelően itt is az Aedes vexans Meig. bizonyult az abszolút domináns szúnyognak. Ez a faj teszi ki a teljes Culicidae anyag valamivel több mint felét (52,48%). Egyúttal ez a faj okozza a területen a fő szúnyogártalmat is. Mivel az iniágók a tenyészőhelyüktől több km-re is elrepülnek, gyakorlatilag a tájvédelmi körzetben mindenütt zaklathatják csípésükkel az embereket. Fokozza a problémát az, hogy a fajnak évente több nemzedéke van, tavasztól-őszi g folyamatosan fejlődik. 276