Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Ábrahám L.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nagylepke faunájának természetvédelmi feltárása I. (Lepidoptera). - The preserving reveal of the large moths and butterflies fauna at Boronka-melléki protected area (Lepidoptera)

Mátrában a Gyepes-völgyi (Járdánháza) fénycsapda mintegy tucatnyi példányát fogta 1991ben. Belső-Somogyban a szuloki fénycsapda fogta meg. Nem védett. Poecilopsis pomonaria Hbn. Hazánkban a középhegyvidékek néhány pontján - legtöbb példányban a Vértesből és a Dél-Dunántúlról - ismert (Zselic: Ropolypuszta, Gorica, Mecsek: Bakonya, Kisvaszar, Drávasík: Gilvánfa UHERKOVICH 1976,1981). A faj hernyója hárson fejlődik. A Dél-Dunántúlon UHERKOVICH (1981) gyűjtései alapján egyedszáma is magas, mint általában a tavaszi, zömök testű Boarminae araszolóké. Feltétlenül védelmet érdemelne a faj.» Aglia tau L. Az imágó szürkületkor repül, de a gyűjtőlámpa fénye nem készteti a legtöbb esetben a lepedőn való megpihenésre, legtöbbször a lámpa körberepülése után gyorsan távozik. A fénycsapda anyagokban a nőstény példányok gyakoribbak. A hímek nappal is aktívak, tavaszi rajzásukkor a még napsütötte bükkösök aljnövényzete fölött gyors cikk-cakk mozgással repkednek. Belső-Somogyban viszonylag kevés bükkös található, így a bükkön élő fajok vagy hiányoznak, vagy csak kis egyedszámban vannak jelen. Colias erate Esp. Igen erőteljes expanzióban lévő faj. Eredeti elterjedési területe a Palearktikum keleti és középső fele: HIGGINS (1970) még csak a Fekete-tenger melléki tenyésző helyéről tudósít. Hazánkban a fajt először BÁLINT, JANÁKI (1988) gyűjtötték, az Alföldön közönséges. A dunántúli, ezen belül a bakonyi elterjedésével a faj etológiai, ökológiai, taxonómiai, hibridizációs viszonyairól DIETZEL (1991) közöl értékes tanulmányt. A Dél-Dunántúlon a fajt 1989. júniusában a Béda-Karapancsa TK-ban észleltem, majd néhány nappal később a Szársomlyón is megtaláltam a Pandoriana

pandora Den. et Schiff, fajjal együtt, mely szintén terjeszkedik. A Boronka TK-ban csak 1990-ben figyeltem meg, ekkor a Colias erate a Colias fajok - C. alfacariensis Berg., С. hyale L. - között a leggyakoribbnak tűnt. A faj őszi nemzedékét viszont már 1989-ben Németh L. Zalaszentmihályon gyűjtötte, tehát a faj valószínűleg Somogy megyét 1989 nyarán és őszén érte el, és rendkívül gyors ütemben meghódította. A fajnak a Bakony felé való terjeszkedésében a Balaton nyílt vízfelülete nem jelent barriert. Ugyanakkor a Zselic szinte teljesen beerdősült területét 1991-ben sem sikerült birtokba vennie. Tehát terjeszkedésének a növényzet mozaikossága (erdős sztyepp jelleg) kedvez. Mivel tápnövénye a lucernafélék közül kerül ki, így a mezőgazdasági kultúrák a faj kolonializációjára lehetőséget biztosítanak. A fajnak természetvédelmi szempontból jelentősége nincs. Apatura iris L. A színjátszós lepkéknek hazánkban minden faja védett. A nagy színjátszós lepkének a hazai irodalomi adatok alapján előfordulási pontjait a középhegyvidéken találjuk (KOVÁCS 1953) a Dél-Dunántúlon is előfordul a faj, a Mecsekből BALOGH (1978) publikálta, ismertek a zselici adatai is. A Nyugat-Dunántúlon az Alpokalján előfordulási helyei közismertek. A fajnak Göcsejben élő gazdag populációjáról kevesebben tudnak. Belső-Somogyból (Nagybajom, Segesd) mindezidáig ismeretlen volt. A fajnak az ismert középhegységi populációihoz a 267