Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Hartner A.: Nagybajom község egykori közbirtokossági legelőjének vörös erdeihangya faunájáról (Formics rufa csoport, Hymenoptera, Formicidae). - About the wood-ants fauna of a former commonage pasture in the village of Nagybajom (Formica rufa-group, Hymenoptera: Formicidae)

Formica truncorum Fabr. Méret: dolgozó: 4-9 mm, hím, királynő: 9-10 mm. Leírás: A kifejlett dolgozók feje rozsdavörös, a fiatal példányoké enyhén barnás árnyalatú. A hát és a pikkely rozsdavörös, a fiatal példányokon halvány barna folt található. Potrohúk feketésbarna. A szemek szőrösek. Testük hosszú, aranysárga szőrzettel sűrűn borított. A királynők feje, háta, a pikkely, valamint az 1. potrohszelveny egyöntetűen rozsdaszínű. A potroh sötétbarna. Testük szőrözöttsége megegyezik a dolgozóknál elmondottakéval. Inkább hegyvidéki, nem túl gyakori faj. Előfordulása eddig 15 helyről bizonyított. A nyíltabb területeket kedveli. Fészke általában kövek alatt található, néha kis halmot épít. Olygogynfaj. A területen 5%-os gyakorisággal fordul elő. Természetvédelmi értékelés A Formica rufa-csoportba tartozó erdeihangyák - bevezetőben már említett - erdő- és természetvédelmi jelentőségét egyenlőre még nem ritkaságuk, hanem élőhelyükön betöltött szerepük adja. Ez azonban kevéssé ismert -jóval kevésbé, mint pl. az erdei énekesek, békák rovarfogyasztása. Az általános ismerethiánya azonban nem jelenti azezirányú kutatások teljes hiányát. Vonatkozó vizsgálatok WELLENSTEIN (1954) a Formica rw/ö-csoportba tartozó erdeihangyák milliós nagyságredű rovarpusztításáról adnak számot és megállapítanak egy az rovarrendre kiterjedő táplálékspektrumot. így jogosnak látszik az az igény, amely a vörös erdeihangyákat - különösen a Formicapolyctena Foerst. - természetvédelmi szempontból az énekesek mellé kívánja emelni és védelmüket szorgalmazza. Úgy látom, ez az a lépés, amit megtehetünk erdeinkért. Irodalom DANSZKY I. szerk. (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdő fel újítási, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai П. Dél-Dunántúl erdőgazdasági tájcsoport, Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. GÖSWALD, K. (1989): Die Waldameise I., Aula Vlg, Wiesbaden GYŐRFI J. (1957): Erdészeti rovartan, Akadémiai Kiadó, Budapest. NIEMEYER, H. (1976): Zur Artansprache von Formica polyctena Foerst. und Formica rufa L. in der Praxis der Ameisenhege. Zeitschr.für Pfl. Krankh. und Pflschutz 1/2/3/76 Stuttgart. WELLENSTEIN, G. (1954): Was können wir von den roten Waldameise im Forstschutz erwarten?, Beitrage zur Entomologie. Bd. 4., Nr. 2., 117-136 p. 215