Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Józan Zs.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése. - Compedium the Aculeata fauna of the landscape protected area of Boronka-melléki (Hymenoptera: Aculeata)

Pemphredon clypealis Thomson, 1870 - Nagybajom: Homokpuszta, 1989.08.11. (leg. Tóth S., M-cs.) - 1 nőstény. - Hideg- és nedvességkedvelő közép-európai állat. Hazánk területéről BAJARI (1957) csak három lelőhelyét közölte (Kisvaszar, Mátraháza, Őrszentmiklós). TANÁCS L. Ásotthalmon gyűjtötte. Külső-Somogybanpedig Mernyén került elő (JÓZAN 1985). Pemphredon lugens Dahlbom, 1842 - Hosszúvíz, 1989.07.16. (leg JPTE Állattam Tanszék, M-cs.), Nagybajom: Homokpuszta, 1989.05.13. (leg. Tóth S., M-cs.) - 1 nőstény 1 hím. Európai elterjedésű hideg- és nedvességkedvelő faj. Nálunk először az Alpokalja hegységeiben találták meg (BAJÁRI 1957). Később előkerült a Bakony néhány pontján (BENEDEK 1979), Külső-Somogy egy pontján (JÓZAN 1985). A szerző gyűjtötte még a Mecsekben és a Mátrában is. Ezideig ezek a legalacsonyabban fekvő lelőhelyei Magyarországon. Passaloecus clypealis Faester, 1947 - Marcali: Felsőgyóta, 1989.06.11. - 1 nőstény. - A palearktikumban elterjedt ritka faj. Hazánkban először BENEDEK (1969,1970) mutatta ki Veresegyházán és Tapolcafőn. Később előkerült a Kiskunsági NP két pontján is (JÓZAN 1986). A Dunántúlon ez a második ismert lelőhelye. Spilomena mocsaryi Kohl, 1898 - Nagybajom: Lencsenpuszta (halastó), 1990.08.24. - 1 nőstény. - Melegkedvelő mediterrán faunaelem. Magyarországon igen szórványosan került elő, főleg a Dunántúl hegy- és dombvidékein (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1979). Ammoplanus handlirschi Gussakovskij, 1931 - Hosszúvíz, 1989.07.05. - 1 nőstény. - Az Euphorbia seguieriana virágán gyűjtötték. - Hazánkban igen szórványosan előkerült meleg és szárazságkedvelő palearktikus faj. Astata costae Costa, 1867 - Nagybajom: Nagy-homok, 1990.08.10.- 1 hím. - A Kiskunság és a Dunántúl néhány pontján előkerült meleg- és szárazságkedvelő mediterrán faj (BAJÁRI 1957). Dél-Dunántúlon ez a második ismert előfordulása. Dryudella tricolor (van der Linden, 1829) (=lineata Mocsary, 1879) - Nagybajom: Nagyhomok, 1989.08.19., Homokpuszta, 1987.05.29., 1989.06.19. -1 nőstény 2 hím. - Meleghez és szárazsághoz erősen ragaszkodó pontomediterrán faunaelem. A Kiskunság homoki biotópjaiban elterjedt, előkerült a Hortobágyon is, de mindenütt szórványos előfordulású. A Dél-Dunántúlon ezideig csak Simontornyán fogták (BAJÁRI 1957, JÓZAN 1981). A Bakony két pontján is előkerült (BENEDEK 1979). Larra anathema (Rossi 1790) - Nagybajom: Nagy-homok, 1990.08.10. - 4 nőstény. - A Peucedanum palustre virágán fogták. - Az Alföld homokvidékein (Kiskunság, Bátorliget) elterjedt pontomediterrán faj. A Dunántúlon ritkább, eddig csak Simontornyán (BAJÁRI 1957) a Tapolca-patak mentén, a Balatoni Riviera egy pontján (BENEDEK 1970, 1979) és a Balaton déli partja mentén (JÓZAN 1985) került elő. Tachytes etruscus (Rossi 1790) - Nagybajom: Nagy-homok, 1990.08.12., 19. - 2 hím. - Az Eryngium campestre virágán fogták. - Elterjedése az előző fajhoz hasonló. A Kiskunsági NP-ban csak egy helyről került elő (JÓZAN 1986). Dél-Dunántúlon is elég ritka, eddig csak a Barcsi Borókásban, Somogytúron és Balatonbogláron gyűjtötték (JÓZAN 1983, 1985). Tachysphex grandii Beaumont, 1965-Nagybajom: Nagy-homok, 1990.08.10., 1991.07.21. - 3 nőstény. - Ritka pontomediterrán faj. Hazai elterjedését az elmúlt évtizedben kezdtük megismerni. Eddig előkerült Bugacról (KARSAI 1988), Tihanyból (JÓZAN 1989). A szerző gyűjtötte a Mecsekben és a Barcsi Borókásban is. Első lelőhelyi adatát PULAWSKI (1971) közölte Simontornyáról. 205