Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Horvatovich Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet futóbogarai és állasbogarai (Coleoptera: Carabidae, Rhysodidae) • The Carabidae and Rhysodidae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary.

Panageus bipustulatus (Fabricius) - Kölkedi Nagy-rét 1991. V. 22. (e, H-S, 1). Lebia cruxminor (Linnaeus) - Homorúd: Árok-erdő 1991. IX. 19. (e, Szi, 1); Karapancsa 1991. VII, 9. (H-S, 1). Demetrias atricapillus (Linnaeus) - Kölkedi Nagy-rét 1991. V. 22. (e, H-S, 1). Demetrias monostigma Samouelle - Bok-erdő 1989. V. 2-4. (e, P, 1); Karapancsa 1990. V: 28. (e, P, 1); Hóduna 1990. V: 27. (e, P, 1). Dromius quadrimaculatus (Linnaeus) - Karapancsa 1990. IV. 12. (f, H, 1). Syntomus obscuroguttatus (Duftschmid) - Karapancsa 1989. X. 12. (r, H, 1); Kölkedi Nagy-rét 1989. X. 13. (r, H, 5), 1991. V. 22. (e, H-S, 1). Syntomus pallipes (Dejean) - Karapancsa 1989. V. 11. (r, H, 2), 1989. X: 12. (r, H, 1); Kölkedi Nagy-rét 1989. X. 13. (r, H, 1); Béda-erdő 1989. VI-VII. (tes. M, 1). Syntomus truncatellus (Linnaeus) - Kölkedi Nagy-rét 1989. X. 13. (r, H, 2), 1991. V. 22. (e, H-S, 1), 1992. I. 8. (r, S, 1). Microlestes mourus (Sturm) - Kölkedi Nagy-rét 1991. V. 22. (e, H,-S, 1), 1991. XI.14. (füzes,r,H-S,l). Microlestes minutulus (Goeze) - Hóduna 1990. IV. 12. (e, H, 1); Bok-erdő 1989. V: 2-4. (e, P, 1). Polystichus connexus (Fourcroy) - Karapancsa 1989. VII. 5-6. (fcs, 3), 1989. VII. 6-7. (fcs, 1), 1989. VII. 26-27. (fcs, 1); Böki gátőrház 1989. VII. 7-8. (fcs, 2). Drypta dentata (Rossi) - Hóduna 1990. VII. 20-22. (e, P, 1); Kölkedi Nagy-rét 1990. III. 21. (e, H-S. 1), 1991. V. 22. (e, H-S, 1). Brachinus ejaculans Fischer - Hóduna 1990. IV. 12. (e, H, 1). Brachinus explodens Duftschmid - Hóduna 1990. IV: 12. (e, H, 1); Karapancsa 1991. XI. 6. (e, H-S, 9); Kölkedi Nagy-rét 1991. V. 22. (e, H-S, 5), 1992. I. 8. (f, S, 6). Brachinus ganglbaueri Apfelbeck - Karapancsa 1991. XI. 6. (e, H-S, 1); Kölkedi Nagy-rét 1991. V. 22. (e, H-S, 2), 1991. VII. 9. (e, H-S, 1). Brachinus nigricornis Gebier - Karapancsa 1989. VII. 6, (fcs, 1); Böki gátőrház 1989.VII.3-4. (fcs.l). Országosan ritka, illetve a területre jellemző fajok és kiértékelésük Az előkerült 164 futóbogár faj közül 36 fajról állítható az eddigi ismeretek tükrében, hogy hazánk területén meglehetősen ritka, ugyanakkor a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetre jellemző faj. Rhysodes américanus Laporte és Rhysodes sulcatus Fabricius • A két fajnak hasonló élőhelye van: vastag, korhadó fatörzsekben élnek. Életmódjukról részletes adatok nincsenek a szakirodalomban. Mindkét faj hazai lelőhelyei túlnyomórészt Dél-Magyarország néhány öreg tölgyállományával rendelkező erdejére szorítkoznak. Közép-Európában az utóbbi száz évben az öreg fák állományainak csökkenésével erősen visszaszorulóban vannak populációi (FREUDE et. al. 1971: 93-94). A területről származó gyűjtési adatok azt sejtetik, hogy a jelenlegi körülmények között mindkét faj fennmaradása biztosítva van. Clivina ypsilon Dejean - Kifejezetten halofil faj, amely mindkét fénycsapda anyagából előkerült összesen 3 példányban. A fajnak a területen való konkrét élőhelyéről semmi biztosat nem tudunk. Hazánk területén elsősorban bizonyos szikes tavak partján fordul elő. Dyschirius tristis Stephens - A szakirodalom adatai szerint ennek a fajnak mindösszes 6 hazai elterjedési adata van (HORVATOVICH, 1974,1990), melyek elhelyezkedése sporadikus. LlNDROTH szerint (1985) csaknem egész Európában elterjedt. Fényre is repül, így a fénycsapdahálózat adatai révén összeállítható lenne a pontosabb hazai elterjedés. A területről származó egyetlen példányt viszont egyéléssel gyűjtöttük. A fénycsapdaanyagból valószínűleg a korlátozott működés (havonta 10 éjszaka) miatt nem került elő. Trechus obtusus Eríchson - Ennek az atlantomediterrán elterjedési tipusú fajnak az elterjedése néhány éve tisztázódott a teljes hazai múzeumi anyag revíziója, illetve személyes gyűjtéseim alapján (HORVATOVICH, 1989). Újabb lelőhelyei elsősorban az enyhe telfi (-1 С körüli januári középhőmérsékletű) tájainkon várható. A legnagyobb ismert populációja a Barcsi Tájvédelmi Körzet területén van, ahol gyakorinak mondható. Az eddigi ismereteink szerint a többi előfordulási helyén csak 1 -2 példányban gyűjtöttük. Bembidion azurescens Dalia Torre - Irodalmi adatát csak a Börzsönyből ismerjük (ENDRÔDI 1974). Ennek a Bembidion tenellum-тл nagyon hasonlító, azzal közelrokon fajnak újabban a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében 15 lelőhelyéről begyűjtött 117 példánya van. Ezek a lelőhelyek túlnyomórészt nagyobb folyóink 89