Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Sziráki György: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Psocoptera együttesének vizsgálata • A survey of the Psocoptera of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

Körzetben a fajt a nedves mikroklímája Homorúd, vesszős-háti nyár - fűz ligetben gyűjtöttük, más, hűvös klímájú területekre jellemző-, illetve higrofil fajokkal együtt. Következésképpen az itteni populáció - a bátorligetihez hasonlóan (SziRÁKl 1991) - az északi (és keleti) populációkkal azonos ökológiai rasszhoz tartozhat, és szibériai faunaelemnek tekinthető. Az ártéri erdők faunájának szokásos szinező elemei a hűvösebb klímát kedvelő, Magyarországon inkább a középhegységre jellemző fajok. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben három Psocoptera (Loensia variegata, Stenopsocus stigmaticus, Peripsocus didymus) tekinthetők ilyennek. A tájvédelmi körzet földrajzi helyzete (az ország déli határánál való elhelyezkedése) is rányomja bélyegét az itteni Psocoptera együttes faji összetételére: az alapvetően nedves, hűvös mikroklimatikus hatások ellenére három délies elterjedésű, melegkedvelő faj (Ectopsocopsis cryptomeriae, Ectopsocus meridionalis, Blaste conspurcata) is előfordul. Ezek közül külön figyelmet érdemel az E. cryptomeriae, amely nagy areálján belül elsősorban a palaeotrópusi régióban gyakori (LIENHARD 1978). Európában csak a fentebb már említett két körzetből került elő szabadföldön. Még egy viszonylag "közeli" szabadföldi lelőhelye ismeretes - de már Ázsiából: ez Szocsi. 2. ábra: A faunisztikai és természetvédelmi szempontból jelentős Psocoptera fajok lelőhelyei a BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzetben. 67