Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Kevey Balázs és Tóth Imre: A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori - Carpinetum) • Hornbeam-oak forests (Querco roborí-Carpinetum) of the Danubian river flats in the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.
valamint a Dráva-síkon (HORVÁT 1972; HORVÁT-KEVEY 1983; KEVEY 1990) találhatók. Kisebb állományokat a Nyírségből (Soó 1937, 1943), a Szigetközből (ZÓLYOMI 1937; KEVEY 1981,1983,1986,1990), a Rábaközből (ZÓLYOMI 1941), a Hanságból (ZÓLYOMI 1934; KEVEY 1990), a Mezőföldről (ZÓLYOMI 1940; BOROS 1953, 1959; KEVEY 1983, 1990) és a Duna-Tisza közéről (BOROS 1935, 1952; Soó - ZÓLYOMI 1951) is leírtak. Szujkó-Lacza (ex verb.) szerint a Tiszántúl flórajárásán Kerecsendnél is van egy gyertyános-tölgyes állomány, továbbá a Békés megye területéről jelzett - Fagetalia fajokkal kísért - gyertyán előfordulások (vö. MÁTHÉ 1936) azt sejtetik, hogy e társulás töredékei itt is megtalálhatók. A Déli-Alföld flórajárásához (Titelicum) tartozó Alsó-Duna-ártéren szintén töredékes gyertyános-tölgyesek vannak képviselve. Először TÓTH (1957) tesz említést az ártér magasfekvésű, üde termőhelyein kialakult "gyertyános-tölgyes felé hajló tölgy-kőrisszil ligetek"-ről, majd később (TÓTH 1958) a mai Gemenci Tájvédelmi Körzet területéről (Sárköz) közöl egy gyertyános-tölgyes foltból készült növénytársulástani felvételt. E társulás a Béda-Karapancsai Dunaártéren való előfordulására csak nemrég történt irodalmi utalás (vö. Tóth in KEVEY 1990). Mivel állományainak növénycönolológai feldolgozása korábban nem történt meg, e hiányt jelen közleményünkkel kívánjuk pótolni. A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyeseinek előfordulási viszonyai Az ártéren vannak viszonylag magas fekvésű területek. Ezek a szabályozás előtt csak jégtorlódások idején kerültek néhány napra víz alá. Az ilyen termőhelyeken alakultak ki az ártéri gyertyános-tölgyesek, melyek szigetszerűen emelkedtek ki a tölgy-kőris-szil ligeterdőkből. Üde vízgazdálkodású öntés erdőtalajuk lényegesen hosszabb fejlődési folyamaton ment keresztül, mint az alacsonyabban fekvő szintek fiatal, nyers öntéstalajai. A béda-karapancsai Duna-ártéren ez a társulás egykor gyakoribb lehetett, mint ma. Erre következtethetünk egyes Fagetalia fajok üde, magas fekvésű termőhelyeken való megjelenéséből, melyek egykor a gyertyánt kísérhették. Ezek közül kiemelt jelentőségű Karapancsa "Kastély-park"-jában felfedezett Asarum europaeum (Tóth ined.), a Kölked "Külső-Béda" nevű erdőrészben élő Veronica montana (Kevey ined.), vagy a Fagus silvatica előfordulása a Báta közelében lévő "Gyúrűs-alj"-nál (Tóth ined.) stb. Utóbbit csak egyetlen fa képviseli. Őshonossága mellett - a jelen viszonyok közepette - nehéz volna egyértelműen állást foglalni, de az 1783-tól 1784-ig végzett katonai felmérésben (Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest) többfelé találunk bükk előfordulásokra vonatkozó feljegyzéseket, így Baja, Mohács, Szeremle térségéből, továbbá a felsőbb Dunaszakaszokról is jelzik néhány helyről egészen Rácalmásig. Ezek a régi adatok nemcsak a bükk egykori őshonosságával kapcsolatos feltevéseinket erősítik meg, hanem egyben feltételezik a gyertyán hajdani gyakoribb előfordulását is. Ugyanis - a montán régiótól eltekintve - ahol a bükk őshonos, mellette szinte mindenütt megtalálható a gyertyán is (fordítva ez az összefüggés nem érvényes!). Az ártéri gyertyános-tölgyesek visszaszorulásában szerepet játszottak az egykori folyószabályozások, az erdőirtások és az erdőgazdálkodás egyaránt. Az utóbbi 70-100 évben többfelé kiirtották a gyertyánt, ezt a "gyomfát". Ezt bizonyítják Tóth (ined.) megfigyelései is, ugyanis a szomszédos Gemenci 28
