Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Uherkovich Ákos és Ábrahám Levente: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet nagylepkefaunája (Lepidoptera) • Larger moths and butterflies (Lepidoptera) of the Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary.

Körzetben mind a két fénycsapda anyagában megtaláltuk, ezen kívül személyesen is gyűjtöttük néhány példányát Bédán és Alsó-Bédán. SZEÓKE K. Bikácson (Tolna-m.) találta meg. Előfordulási adatai alapján kétnemzedékes, az első nemzedékének imágói május végétől július elejéig rajzanak, a másodikéi augusztusban és szeptember elején. Valószínű, hogy élőhelyei elsősorban ártéri ligeterdők. Ugyancsak igen figyelemreméltó faj a Herminia (Zanclognatha) tenuialis Rbl. GOZMÁNY (1970) még csak egyetlen hazai lelőhelyét említi, néhány évvel később további 4 helyről közölték (UHERKOVICH 1975), majd még újabbakról (Uherkovich 1976,198 ld). Egyes helyeken meglehetősen gyakori, így nem ritka a tájvédelmi körzetben sem. A fénycsapdák több példányát fogták. A déli Duna-völgy egyik legérdekesebb faja a törvényesen is védett Apatura metis Frr. (GOZMÁNY 1968). A tájvédelmi körzet bokorfüzesei mentén nem ritka, ugyancsak előfordul a Gemenci Tájvédelmi Körzetben is. Egyik, igen érdekesnek mondható adatunk a Diachrysia zosimi Hbn. itteni előfordulása. A korábbi, itt most nem részletezendő források szerint Sanguisorbás lápréteken él, ahol tápnövénye maga a Sanguisorba officinalis (őszi vérfű), bár a szakirodalom egyéb rózsaféléket is megjelöl tápnövénye gyanánt. A Dél-Dunántúl maradvány láprétjein még sokfelé előfordul, helyenként nem is túl ritka. A kissé hasonló jellegű Gemenci Tájvédelmi Körzetben - nagy meglepetésünkre - már előkerült egy példánya 1984-ben (UHERKOVICH 1993). Itt mindkét csapda megfogta, a böki számos példányát. Kérdés az, hogy vajon mi lehetett a hernyó tápnövénye? A Sanguisorba officinalis a tájvédelmi körzetben és közvetlen környékén valószínűleg nem fordul elő. Az egyéb, itt gyakori rózsafélék közül például az ártéri erdők hatalmas /?M^M5-állományai jöhetnek számításba. A magyar fauna egyik legújabb jövevényfaja a kelet felől bevándorolt és már évek óta rendszeresen, csaknem országszerte észlelt Colias er ate Esp. Ezt a keleten megjelent fajt (BÁLINT és JANÁKY 1988) az elmúlt években egy-két alkalommal a BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzetben is láttuk illetve gyűjtöttük. Mivel a védtöltések növényzete megfelelő élőhelyet biztosíthat számára, esetleg állandóan itt tenyészhet, nemcsak alkalmi belső vándorként jut ide. A tájvédelmi körzet jellegéből adódóan a ligeterdők és általában a nedvesebb erdők fajai jellemzők. így például a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben él elsősorban tápnövénye révén - az Atethmia centrago Haw., Ennomos fuscantarius Haw. vagy az Euphydryas maturna L. Ezeknek az erdőknek az aljnövényzetében nem ritka a Cepphis advenaria Hbn., Zanclognatha tenuialis Rbl. vagy az Asthena anseraria H.-Sch. APelosia muscerda Hufn. korábban elsősorban égeresek környékén tűnt ki nagy tömegével. Gemencen nagy gyakoriságot elért faj volt, itt ugyancsak kitűnt hatalmas tömegével. Az ártéri fűz-nyár ligetek jellemző fajai inkább a lombkoronaszintben fejlődnek, mivel gyepszintjük a gyakori elárasztás miatt csak alkalmilag ad lehetőséget bizonyos fajok tenyészésének. A Salix és Populus fajokon élő Cerura erminea Hbn., Ipimorpha subtusa Den. et Schiff., Nycteola asiatica Krul., Lobophora (Mysticoptera) sexalata Retz., Stegania car aria Hbn. és Gastropacha quercifolia Esp. az ilyen igényű fajok közül a ritkábbak. Ezek és a hasonló fajok mennyisége a Gemenci TK-ben jóval nagyobb volt, mivel ott a hullámtér szélessége - legalábbis a vizsgálatok színhelye körül - sokkal nagyobb volt. 172