Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Podlussány Attila: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Rhynchophora (Coleoptera) faunája • Rhynchophora fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. • Rhynchophora fauna von Béda-Karapancsa Landschaftsschutzbezirk, Ungarn.
Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6 141-154 Pécs, 1992 A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Rhynchophora faunája PODLUSSÁNY Attila PODLUSSÁNY, Attila: Rhynchophora fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area (Hungary). Abstract. Locality data of 223 species of weevils (Rhynchophora) collected in the Béda-Karapancsa landscape protection area are encountered, complemented with notes concerning the host-plants and the geographical distribution of the species. Hazánkban az ormányosalkatú bogarakat több, mint 1500 faj képviseli. A BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzet területéről kimutatott 223 faj tehát csak szerény eredmény. A gyűjtési adatok azonban fontosak a magyar faunakutatás számára, mivel ezen a területen faunakutatásunk kb. 100 éve alatt senki sem gyűjtött orrnányosalkatú bogarakat. Az orrnányosalkatú bogarak mind növényevők. Vannak polifág fajok, melyek többféle családba tartozó növényekkel táplálkoznak. Ilyenek például az Otiorhynchus raucus (Fabricius, 1777) vagy a Polydrusus cervinus (Linné, 1758) stb. Ezek a fajok általában nagy földrajzi elterjedésű, gyakori fajok. Tömeges elszaporodásuk alkalmával károkat okozhatnak termesztett növényeinkben, gyümölcsöseinkben. Az oligofág-fajok tápnövényeiket egy növénycsaládon belül válogatják. Például az Apion violaceum Kirby, 1808 a Rumex-féléken él, az Apion radiolus Kirby, 1808 a mályva-féléken stb. A monofág-fajok pedig csupán egy növényfajon élnek. Ilyen fajok például a Boraginobius borraginis (Fabricius, 1792) és a Boraginobius trisignatus Gyllenhal, 1837, melyek tápnövénye a Cynoglossum officinale L. Fejlődésük a növény különböző részeiben (mag, virág, szár, levél, gyökér) történik, vagy részben a talajban. Van egy csoportjuk, melyek korhadékevők. Az ormányosalkatú bogarak hazánkban egy nemzedékűek. Különböző fajaik egész évben gyűjthetők. Rendszeres fűhálózással, kopogtatással és rostálással a gyakoribb fajok összegyűjthetők. Vannak azonban olyan fajok, melyek éjszaka aktívak, vagy a fák kérge alatt élnek, vagy a növények gyökértájékát ritkán hagyják el, rejtett életmódot folytatnak. Ezeket speciális gyűjtési módszerekkel vagy egyelve lehet csak gyűjteni. A feltűnően kevés szú-faj például a speciális gyűjtés hiányára utal. A gyűjtött fajok felsorolásánál új génusz és fajnevekkel ismerkedhetünk. Ezek a nevek magyar irodalomban még nem jelentek meg. Ilyenek például a Dieckmanniellus helveticus (Tournier, 1867) vagy a Trichosirocalus troglodytes (Fabricius, 1787) stb. A hatvanas években megjelent fauna-füzetek (Fauna Hungáriáé) ma már elavultak. A taxonómia újabb eredményeit igyekeztem figyelembe venni és alkalmazni. A kortárs irodalmak alapján nagy gondot fordítottam a szerző- és fajnevek helyes írására és a faj leírásának pontos dátumára. Például a Polydrosus helyesen írva Polydrusus, vagy a Ceutorrhynchus helyesen írva Ceutorhynchus stb. Köszönetet mondok a gyűjtőtársaknak: Horvatovich Sándornak (H. S.), Sár Józsefnek (S. J.), Szabó Mártának (M. Sz.), Sziráki Györgynek (Sz. Gy.), Tóth Sándornak 141
