Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Horvatovich Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet cincérei (Coleoptera: Cerambycidae) • The Cerambicydae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

teljesen homogén tölgyállományú erdőrészeket találni, melyek cincérfaunája is eltér az eredeti természetes tölgy-kőris-szil ligeterdőjétől. Ugyancsak nagy területen találhatók füzesek, amelyek szintén magukon viselik az erdészeti beavatkozás következményeit. Mivel a terület nagy része erősen nedves talajú, különösen a mélyebb fekvésű árterek, a különböző fűzfajok maguktól is felújulnak. A hazai cincérfajok jelentős része polifág. Különösen sok polifág faj van a lombosfákban fejlődő fajok között. Ezek egy része képes fűzfában is kifejlődni. 1. ábra. Cerambycidák lelőhelyei a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben. (Számok magyarázata a szövegben.) A harmadik erdőtípus, amely gyakran együtt van a nedvességigénye miatt a füzesekkel, a nyárasok. A legtöbb nyáras fakitermelési céllal ültetett erdő, melyet könnyű felismerni a szabályos fasorokról. Vannak azonban a területen nagyrészt nem ültetett fehérnyárasok is, melyek általában a magasabb térszínt foglalják el, mert nem viselik el jól a tartós árvizeket. A három erdőtípus a területen talált fajokból 27 faj számára ad tápnövényt. A cincérfauna számára tehát létfontosságú, hogy ezek megfelelően nagy területen fennmaradjanak. Ami a teljes faunából fennmaradó 15 fajt illeti, 5 faj tápnövényét nem ismeri a cincéres faunafüzet (KASZAB 1972). Különböző lágyszárú növények a tápnövényei 134