Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Iharos Gy.: A Barcsi borókás Tardigrada faunája. - The Tardigrada fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

A IV. táblázat és a «3. ábra kiértékelése. A táblázat adatai szerint a legkevesebb faj - 3 - a II. és IV. élőhelyekről került elő. Ezekből az élőhelyekből kevés minta származott és az ottani létfeltételek sem kedvezők a medveállatkák számára, кг, I. és a VII. biotópokból 8 faj került elő, de ellenkező jelleggel. A III., V. és VIII. élőhelyekből 16-17 faj került elő közel hasonló jelleggel, ami ezeknek az élőhelyeknek megközelítően hasonló ökológiai viszonyainak megfelel. A 3. ábra azt mutatja, hogy a nedves biotópokból a szárazabbak felé haladva csökken a nagy és állandó nedvességet igénylő hydrofil fajok száma, az eurytop fajoké aránylag egy szintben mozog; a hygrofilok száma a miliőviszonyok szerint emelkedik vagy csökken; míg a szárazságtűrőké emelkedik. A hydrofil fajok magasabb száma arra utal, hogy a vizsgált terület makro- és mikroklímája nedves, párás; az élőhelyek árnyékoltak. Azonban az 1983. évi nyári aszály meglátszik a Tardigrada népesség faji összetételében és egyedsűrűségében. Mindkettő sok mintában szegényes volt. 3. ábra. A Tardigrada fajok számának megoszlása ökológiai jellegük szerint a főbb biotóp-típusokban. Magyarázat: x: xerofil, e: eurytop, hg: hygrofil, hd: hydrofil. Élőhely típusok magyarázata a IV. táblázatnál megadottak szerint. 81