Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Juhász M. - Szerdahelyi T. - Szollát Gy.: Újabb adatok a Barcsi tájvédelmi körzet flórájához. - New data to the Flora of the Preservation area of Barcs, Hungary

erősen különböző nagyságú /és faj számú/ területek összehasonlíthatóságáról mondottak okozhatják. Ha viszont feltételezzük, hogy ezt a karaktert hasonló mértékben befolyásolta az. előbb említett hibaforrás, mint a többit, akkor ez az eredmény azt jelenti, hogy a területen jóval kifejezettebb a klíma szubmediterrán jellege, mint szubatlanti karaktere. A tájvédelmi körzet flórájának megítéléséhez még azt érdemes hozzátenni, hogy az egyes fajoknak a vegetáció kialakításában betöltött szerepe, tömeges vagy ritka volta és a flóra összetételének elemzésekor figyelmen kívül hagyott, areát módosító, illetve súlypontozó jellegek, valamint a legjellemzőbb termőhelyeket minősítő adatok /kollin, montán stb./ figyelembe vétele némiképp módosítja a növényzetről kialakított képet. A területen gyakoribb, jellemzőbb fajok közül pl. a Chrysopodon gryllus elterjedésének szubmediterrán jellege van, a Jasione montana atlenti-mediterrán jellegű flóraelem; vagy a kevésbé gyakoriak közül a Nárdus stricta montán-alpin, a Sieglingia decumbens atlanti, a Trisetum flavescens montán, a Hypericum humifusum atlanti-mediterrán, a Carex diandra boreális, a Luzula pallescens északi jellegű flóraelem. A térképezett fajok közül a Polystichum lobatum montán, a Polystichum setiferum montán-atlanti-mediterrán, a Dryopteris pseudo-mas montán, a Dryopteris assimilis montán, a Hemerocallis lilio-asphodelus alpin-mediterrán, a Spiraea salicifolia kollin-montán, kontinentális jellegű.. Utóbbi példáinkat szándékosan jórészt a Nagyberekben és a közeli környékén lévő lápokban, égerláp-,időkben, égerligetekben, valamint a nyíres-borckás-tölgyesben és savanyú homoki gyepekben élő növények közül válogattuk. Összegzésül ki kell emelni ugyanis, hogy a Barcsi tájvédelmi körzet botanikai szempontból legértékesebb része ez a terület, a legnagyobb kiterjedésű, leginkább, eredeti állapotában fennmaradt reliktum jellegű termőhely, amely az előbbi felsorolásban nem említett szubatlanti-szubmediterrán, amfiatlanti stb. fajokon kívül /Hydrocotyle vulgaris, Carex lepidocarpa, Carex echinata, Montia verna/ nálunk boreálisnak számító növények /Betula pubescens, Carex hartmannii, Carex lasiocarpa/ élőhelye . Végezetül köszönetet mondunk Dr. Horánszky Andrásnak, Dr. Kováts Dezsőnének, Dr. Pócs Tamásnak, Dr.«Simon Tibornak és Dr. Vida Gábernak egyes Festuca, Koeleria, Carex és Dryopteris fajok revideálásában nyújtott szíves segítségükért, valamint a területre vonatkozó korábban szerzett tapasztalataik átadásáért; és Németh Perecnek nemkülönben igen értékes tanácsaiért. Irodalom BORHIDI, A. /1958/: Belső-Somogy növényföldrajzi tagolódása és homokpusztai vegetációja. - MTA Biol. Csop. Közi. 1: 343-378. BOROS, Á. /ined./: Kéziratos útinapló, 1915-1972. TTM Növénytár. JUHÁSZ, M. /1983/: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet magasabbrendű növényei. Dunántúli Dolg. Term.tud. sor. 3: 35-46. NÉMETH, P. /1979/: The Vascular Flora and Vegetation on the Szabadszállás-Fülöpszállás terri-cory of the Kiskunság National Park I. - Studia bot. hung.. 13: , 79-105. S00, R. /1964-1980/: A magyar flóra és vegetáció rendszertani és növényföldrajzi kézikönyve I-VI. - Akadémiai Kiadó, Budapest. SZODFRIDT, I. - TALLÓS, P. /1962/: Carex harmani Cajander Magyarországon és újabb florisztikai adatok a Bakonyaljáról. - Bot. Közi. 49: 258-262. 48